.
    

   

A dunkerque-i csata

A dunkerque-i csata

 

A német hadvezetés 1940. május 10-ére tűzte ki a Fall Gelb terv végrehajtásának kezdetét. Még 9-én a német csapatok bevonultak a semleges Luxemburg területére, majd az éjszaka folyamán a „B” hadseregcsoport megindította támadását Hollandia és Belgium ellen. Az első csapás a levegőben kezdődött: 1940. május 10-én a reggeli órákban a német 1. ejtőernyős hadosztály és a 22. légi-szállítású hadosztály  katonái Kurt Student vezetésével támadást indítottak Hága, Rotterdam és a belga Eben-Emael erőd ellen, hogy lehetővé tegyék a „B” hadseregcsoport főerőinek támadását. A német 18. hadsereg a terveknek megfelelően elfoglalta a holland csatornákon és folyókon átvezető legfontosabb hidakat, amelyek megnyitották az utat Rotterdam felé. A hollandok által kiépített vízi akadályokat délről kerülték meg. A francia 7. hadsereg beavatkozása sem tudta megakadályozni, hogy a német 9. páncélos hadosztály egységei május 13-án elérjék Rotterdamot. Ugyanezen a napon a grebbebergi csata során a holland ellentámadás kudarcot vallott, és a hollandoknak fel kellett adni a Grebbelinie védelmi vonalat. A jelentéktelen veszteségeket szenvedett holland hadsereg másnap, május 14-én kapitulált, miután a Luftwaffe bombatámadást hajtott végre Rotterdam ellen.  A holland kapitulációt május 15-én írták alá, Vilma királynő és családja pedig Nagy-Britanniába menekült. Közben a francia 7. hadsereg Belgium területére vonult vissza, hogy Brüsszel körül vegyen fel védelmi állásokat. 

A Belgium ellen május 10-én meginduló német támadás során a Luftwaffe jelentős légi fölényben volt. A belga védelmi vonalat csak a Eben-Emael erőd elfoglalása után lehetett megközelíteni, ami akkoriban Európa legmodernebb erődjének számított, és teljes mértékben ellenőrizte az Albert-csatorna és a Meuse folyó találkozását. A németeknek tehát ezt a szinte bevehetetlen erősséget kellett megostromolniuk, lehetőleg kevés időt veszítve. Május 10-én a kora reggeli órákban vitorlázó-repülőgépek értek földet az erőd közelében, a gépekből kiszálló német rohamcsapatok pedig felrobbantották az erőd fő lövegtornyait, míg az Albert-csatornán átívelő legfontosabb hidakat német ejtőernyősök foglalták el. Az elkeseredett belga ellentámadásokat a Luftwaffe légi támogatásának segítségével hárították el. A belga főparancsnokságot sokkolta a védelmi rendszer legfontosabb és legerősebbnek hitt láncszemének elesése és a tervezettnél öt nappal hamarabb visszavonta a belga csapatokat a második védelmi állásba, a Dijle-vonalba.

A gyors belgiumi német előretörés miatt a Brit Expedíciós Haderő és a Belgiumba bevonuló francia csapatok nem tudták kiépíteni védelmi állásaikat, és a belgák visszavonulása jelentős veszélybe sodorta őket. Amikor  Erich Hoepner tábornok XVI. páncélos hadteste (a 3. és 4. német páncéloshadosztály) megindult Gembloux ellen, René Prioux tábornok, a francia 1. hadsereg lovassági hadtestjének parancsnoka a 2. és 3. könnyű páncélos hadosztályt küldte megállításukra. A május 12–13-án vívott hannut-i csata az egyik legnagyobb harckocsi-ütközet volt a második világháború során, összesen 1500 harckocsi részvételével. Eredményeképp a német támadás megakadt és a francia 1. hadsereg időt nyert, vagyis Prioux elérte célját. Északon tehát részsikerek születtek.

Viszont a középső frontszakaszon – az Ardennekben - a német „A” hadseregcsoport támadását a belga gépesített lövész és francia könnyű páncélos egységeknek nem sikerült megállítaniuk. A maastrichti csata során a francia légierő hiábavaló kísérletet tett a német páncélosok felvonulásának megakadályozására, és súlyos veszteségeket szenvedett: két nap alatt 135 bombázógépből 72-t elvesztettek. Május 11-én Gamelin tábornok (főparancsnok) parancsot adott a tartalékban álló hadosztályoknak, hogy siessenek a Meuse szektor megerősítésére. A német erők május 12-én a délutáni órákban érték el a Meuse-vonalat és három széles hídfőállást létesítettek, hogy lehetővé tegyék az „A” hadseregcsoport átkelését Sedan, Monthermé és Dinant térségében.

A sedani csatában – május 13-án és 14-én a németek nagy győzelmet arattak. Mindeközben Guderian az 1. és 2. páncélos hadosztályokat május 14-én élesen nyugat felé fordította, és erőltetett ütemben a La Manche-csatorna partja felé kezdett támadni. Május 15-én Guderian gépesített lövész alegységei szétszórták a Sedantól nyugatra újraszervezett francia 6. hadsereget, és végzetesen meggyengítették a francia 9. hadsereg déli szárnyát.

A katlan kialakulása Dunkerque -nél

Május 19-én Guderian engedélyt kapott, hogy megindítsa páncélosait, amelyet áttörték a brit 18. és 23. tartalékos hadosztályok által a Somme folyó mentén kiépített állásokat. A németek ezután bevették Amiens-t és elfoglalták a további előrenyomulást lehetővé tévő hidat Abbeville-nél. A határozott támadás elszigetelte az északon harcoló brit francia, holland és belga csapatokat a francia főerőktől. Május 20-án a német 2. páncélos hadosztály felderítő egységei elérték Noyelles-sur-Mer települést, amely 100 kilométerre volt a május 17-i pozíciójuktól. Innen már látták a Somme torkolatát és a La Manche-csatorna partját. A Belgiumban támadó német „B” hadseregcsoporttal együtt ekkor egy hatalmas katlant hoztak létre, amelyben a teljes 1. hadseregcsoport (a belga hadsereg, a brit BEE, valamint a francia 1., 7. és 9. hadsereg) csapdába esett. Május 23-án a britek egyoldalúan elhatározták, hogy megpróbálják kimenteni a csatorna partján rekedt katonáikat. Ám a német vezérkar május 22-én reggelén arra utasította Guderiant, hogy a La Manche-csatorna legfontosabb kikötőit is sorra foglalja el.

Végül a szövetséges főparancsnokság 1940 május 26-án indította meg a dunkerque-i bekerítésben rekedt brit, francia és belga katonák evakuálására irányuló Dynamo hadműveletet. Ebben a szövetséges akcióban a brit hadseregparancsnokság felhívására angol lakosok százai és ezrei indultak hajóikkal a 40 km-re lévő francia partokra, hogy onnan Doverbe és Dél-Angliába menekítsék a Dunkirk mentén reménytelen helyzetbe került briteket és franciákat. A hadművelet sikerrel járt: a 400 ezer szövetséges katona 85% -át, 335 ezer embert tudtak 10 nap alatt megmenteni. (Az akcióról 2017 -ben látványos film is készült Dunkirk címen.)

Máig vita tárgyát képezi a történészek körében a Dinamo hadművelet és dunkirki csata legvitatottabb része: az a hitleri parancs, ami 1940 május 24 -én négy teljes napra leállította a Dunkirk partjain rekedt és kiszolgáltatott helyzetben lévő szövetséges katonák part menti állásainak lerohanását. A válasz három valószínű okot tartalmaz: 1. Hitler nem tudta, hogy 400 ezres szövetséges haderő állomásozik teljes kiszolgáltatottságban Dunkirk mellett (valószínűleg nem ismerte az itt rekedt csapatok magas létszámadatait és végzetes kiszolgáltatottságát sem) 2. A megnyúlt utánpótlási vonalak miatt nem akarta kockáztatni szárnyak nélkül előretörő páncélosait ezért túl korán állította meg előretörésüket; a kieső időben pedig inkább Calais elfoglalásásra összpontosított 3. Bedőlt Göring ígéretének, miszerint a Luftwaffe elintéz majd minden parton rekedő ellenséges erőt. Akármi is volt az igazság: Hitler akaratlanul is biztosított 4-5 napot az angolok-franciák kimentésére. 

A francia vereség

Közben május 15-én reggel Paul Reynaud francia miniszterelnök felhívta Winston Churchillt, aki május 10-e óta volt brit miniszterelnök, és azt mondta:„Legyőztek minket. Megvertek minket, és elvesztettük a csatát.” Churchill megpróbált lelket verni Reynaudba, és emlékeztette, hogy hányszor fordult elő az első világháború során, hogy a németek nagy támadást indítottak a nyugati fronton és áttörték a vonalakat, de végül a szövetségesek mindig megállították őket. Reynaud azonban már túlságosan elkeseredett volt. 1940 májusának közepén csak De Gaulle ezredes próbálkozott hatékony ellentámadásokkal páncélos-egységei élén. Közben május 24-én indult támadásba Calais ellen a 10. német páncélos hadosztály, a város az alig egy nappal korábban partra szállt brit 3. királyi harckocsizó ezred és a 30. lövészdandár katonái védték.

A britek elkeseredetten védekeztek, mert a lehető legtöbb ideig próbálták lekötni a német erőket, elvonni azokat egy Dunkirque elleni támadástól. Végül Calais ostroma négy napig le tudta kötni a német csapatokat, amelyek csak ezután állhattak neki Dunkirque ostromának. Mivel a Lille-ben rekedt francia 1. hadsereg egészen május 31-éig kitartott, és biztosította a teljes dunkerque –i partszakaszt, a Dynamo hadművelet megvalósulhatott. A sikerek ellenére azonban legalább 30–40 000 francia katona esett a németek fogságába Dunkerque-nél.

Harmat Árpád Péter