.
    

   

Matuska Szilveszter és a biatorbágyi merénylet

Matuska Szilveszter és a biatorbágyi merénylet

/Harmat Árpád Péter/

 

Matuska Szilveszter 1892-ben született a ma már Szerbiához tartozó Csantavéren. Kisiparos családban nőtt fel, de édesapját fiatalon elveszítette. Anyukájának indíttatására papnak, majd kántortanítónak készült, így a kalocsai érseki tanítóképzőben szerzett diplomát. Alig egy-két évnyi tanítást követően, az első világháború küszöbén, 1913-ban önként vonult be katonának. A háború alatt az orosz fronton, majd Erdélyben szolgált, ahol tiszti rendfokozatot szerzett. A harcok végén főhadnagyként, ezüst vitézségi éremmel szerelt le.

A háború után megnősült majd újra tanítóskodni kezdett, ami mellett  sóval, petróleummal, cukorral, gyufával és festékekkel is kereskedett. Később kislánya megszületése után gazdálkodásba fogott Mezőtúron, ám mindezt végül hamar feladta és 1922 nyarán, 30 évesen a fővárosba költözött. Budapesten többféle áruval kereskedett. Sikerein felbuzdulva 1928-ban Bécsben telepedett le, ahol ingatlanokkal kezdett foglalkozni. Itt azonban a siker már elmaradt, csőd közeli helyzetbe került, amiből különböző ötletes találmányokkal próbált menekülni. Az egyik találmánya egy gázelzáró készülék volt, mely biztonságosabbá tette a házak gázrendszerét.

Matuska Szilveszter életében az 1931-es év választóvonalat jelentett. Ekkora ugyanis végképp elkeseredett: anyagilag ugyanis csődbe jutott, felesége tüdőbajban szenvedett és házügyletei miatt bírósági eljárás is folyt ellene. Nem tudni, hogy milyen indíttatásból, de egyre többet gondolt radikális tettek véghezvitelére. Mivel vonzódott a vasúthoz – és egyik találmánya is a mozdonyvezetők munkáját segítette (mivel jelezni tudta előre a sínen fekvő akadályokat) – elhatározta, hogy vonatokat fog felrobbantani.

Egy németországi és egy ausztriai robbantást követően a Pest közeli biatorbágyi viaduktnál hajtott végre robbantásos merényletet, mégpedig 1931szeptember 13-án. A Budapest-Bécs nemzetközi gyorsvonat éjfél után 20 perccel haladt át a robbantásra kijelölt helyszínen. A detonációban 22-en vesztették életüket, amikor a mozdony és az első hat kocsi a 26 méteres mélységbe zuhant.

Az osztrák hatóságok három héttel a merénylet után, október 7-én tartóztatták le Matuska Szilvesztert Bécsben. A rendőrök felfedezték, hogy Matuska a robbantás helyszínén tartózkodott, noha nem lehetett az utasok között. Végül a magányos merénylő beismert mindent, de őrültnek tettette magát. Elmeháborodottságát Bécsben elhitték, így ott csak hat évet kapott, ám idehaza életfogytiglani fogságra ítélték. A váci fegyházban raboskodott 1944-ig, amikor a szovjet csapatok bevonulását követő zűrzavart kihasználva megszökött. Utoljára szülőfalujában látták Csantavéren, de senki nem tudja mi lett vele 1945 után. Halálának ideje és körülményei ismeretlenek.

Elméletek a merényletről

A hivatalosan tekinthető, Ausztriában feltárt első vizsgálatok szerint Matuska Szilveszter egy megbomlott elméjű, magányos merénylő volt, aki anyagi csődje és magánéleti válsága elől egy nagy hírverést keltő eseménnyel kívánt a börtönbe menekülni. Ugyanakkor az eset négy olyan körülményt is tartalmaz, melyek elgondolkodtatóak és más indítékokat is felvetnek:

  1. Az egyik érdekesség, hogy a magyar hatóságok a merénylet helyszínén egy levelet találtak, mely kommunista propaganda szöveget tartalmazott. Kezdete: „Munkások, nincsen jogotok hát majd mi kieszközöljük a kaptalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol otthon vannak. Nincs munkaalkalom, hát majd mi csinálunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek a benzin nem fogy el.” Viszont Matuska Szilveszter korábbi életútjában semmi nem utal arra, hogy kapcsolatba került volna a Kommunista Párttal.
  2. A pokolgépet hatalmas mérete és súlya miatt egyetlen ember nem helyezhette el a síneknél.
  3. A merénylet után egy nappal a Károlyi Gyula kormány országos statáriumot hirdetett, majd a merényletet arra használta fel, hogy lesújtson a magyar kommunista pártra és 10 hónappal a merénylet után kivégeztesse annak két vezetőjét: Sallai Imrét és Fürst Sándort.
  4. Matuska Szilveszter merénylet előtti életútja nem utal politikai tevékenységre. Nem volt egyetlen pártnak sem tagja (vagy szimpatizánsa) és nem érdeklődött a politika világa iránt, illetve kapcsolatai sem voltak olyanokkal, akik aktívan politizáltak.

Az egész merénylet alapvetően két lehetőséget vet fel, az egyik hogy Matuska Szilveszter valóban egyedül, saját döntéséből robbantott (amihez egy vagy két ismeretlen személy segítségét is igénybe vette), majd az esetet a kormány felhasználta a kommunisták bemártására és ezért csempészték oda a helyszíneléskor a Kommunista Pártra gyanút terelő levelet. (Amire hivatkozva aztán kivégezhették a kommunisták vezetőit, üldözhették pártjuk tagjait.) A másik lehetőség, hogy a kezdetektől a kormány tervezte meg majd hajtotta végre a merényletet, hogy legyen valamilyen ürügye a kommunista pártra lesújtani, és Matuska Szilveszter csupán arra kellett, hogy legyen egy személy, aki elítélhető az ügy lezárásához. Akárhogyan is, de a biatorbágyi merénylettel kapcsolatban még mindig nagyon sok a tisztázatlan tényező. Teljes feltárása még várat magára.

Harmat Árpád Péter