.
    

   

Thököly Imre a legendás kuruc vezér

Thököly Imre a legendás kuruc vezér

/Harmat Árpád Péter/

 

Történelmünk egyik leghíresebb és leghősiesebb alakja a nagy kuruc vezér Thököly Imre volt. Olyan korban élt, melyben a magyar nép a török és osztrák birodalmak közt őrlődött és hol az egyik, hol a másik hatalommal kellet harcot vívnia. Megosztott volt ekkoriban hazánk: Erdélyt és a hódoltsági területeket az oszmánok birtokolták, míg a Dunántúl és Felvidék a Habsburgok kezében volt. Thököly története azt követően kezdődött, hogy a Habsburgok 1664-ben a vasvári békében lezárták harcaikat a törökökkel, majd a szégyenteljes béke ellen tiltakozó és így Ausztria ellen forduló Wesselényi-mozgalmat leverve a magyarok megbüntetésére készültek. A császári udvar korlátozta a Magyar Királyság alkotmányosságát, hatalmas adókat vetett ki, vallásüldözésbe kezdett és elbocsátotta a magyar végvári katonákat. A magyar lakosság dühe az osztrákok ellen fordult és mind többen álltak bujdosónak. Belőlük alakultak meg a Felvidéken az első kuruc egységek, akiknek élére 1677-ben, az alig 20 éves, de daliás termetű Thököly Imre gróf állt. (A képen: Thököly látható Stina Wraunecker festményén)

Thököly Imre (1657-1705)

Thököly Imre a Felvidéken, egészen pontosan Késmárkon született 1657-ben, egy köznemesi családban. Apja, Thököly István, 1654-ben szerzett grófi címet, majd a vasvári békét követően csatlakozott a Wesselényi-összeesküvéshez. Mint sok más magyar nemes ő is felháborodott azon, hogy az 1663/64-es török elleni háborúk végén az Udvar mellőzte Zrínyi Miklóst (sőt veszni hagyta Zrínyi várait), majd a győztes szentgotthárdi csatát követően gyáva módon békét kötött a törökökkel. Ezzel elveszett a törökök magyarországi kiűzésének esélye is. A Wesselényi-összeesküvés tagjai Ausztria ellen fordultak, Thököly István pedig közvetítő szerepet vállalt a magyarországi és az erdélyi elégedetlenek között. Az események 1670 decemberében tetőztek, amikor I. Rákóczi Ferenc által kirobbantott felső-magyarországi  Habsburg-ellenes felkelőket körülzárták a császári erők Árva várában. Thököly István nemsokára természetes halállal elhunyt, a várat pedig néhány nappal később őrsége feladta. Fiát azonban már idejekorán a Liptó vármegyei Likava várába küldte, akit onnan a család bizalmasai Lengyelországon keresztül az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó Huszt várába menekítettek. 

A későbbi kuruc vezér már gyermekkorában meg tanulta gyűlölni az osztrákokat, hiszen látta apja vívódásait és harcát a császári udvarral szemben. Thököly Imre tanulmányait az eperjesi evangélikus gimnáziumban és a nagyenyedi református kollégiumban végezte. Életében a fordulópontot az 1676-os év hozta, amikor betöltötte a 19-et és hatalmas termetű férfivá érett. Ekkor döntött el, hogy apja nyomdokaiba lépve Ausztria ellen fordul és bosszút áll a császáriakon mindazokért a sérelmekért, melyek hazáját és családját érték a vasvári béke óta. Az ifjú Thököly a tanulmányait végleg befejezve katonának állt és nemesi tekintélyét felhasználva Erdélyben toborzott maga köré egy néhány száz fős hadsereget az ottani bujdosókból. A kis magán-hadsereg ezt követően, vagyis 1677 novemberében csatlakozott Wesselényi Pál sokkal nagyobb létszámú bujdosó seregéhez úgy, hogy Thököly az egyesített had második emberévé lépett elő. A bujdosó seregek ekkor már 5-6 éve harcoltak a királyi Magyarország és Erdély határvidékén az osztrákok ellen.

Kuruc seregek Thököly előtt

A bujdosó seregekben szolgálók a Wesselényi - mozgalomban való részvételért elüldözött kis- és középnemesekből, várkapitányokból és parasztokból tevődtek össze. Voltak azonban főnemesi tagjai is a mozgalomnak, mint például gróf Thököly Imre mellett, báró Wesselényi Pál - Wesselényi Ferenc unokaöccse -, vagy Teleki Mihály kővári kapitány. A létszámban egyre gyarapodó bujdosók fokozatosan ezen nemesek köré kezdtek csoportosulni, miáltal szervezett formát öltött a mozgalom. A bujdosó mozgalom történetének első időszakában, Thököly felbukkanása előtt a Habsburg-ellenes mozgolódások, harcok központi figurái és vezérei Teleki Mihály, Petróczi István és Wesselényi Pál voltak. (Még 1670 -ben követséget küldtek a Portára török segítséget kérve. A nagyvezér távollétében annak helyettesétől biztató választ kaptak.)

A Petróczi István körül szerveződött ezer fős bujdosó csoport vette fel először a kuruc elnevezést, a Dózsa György keresztes vitézeinek crux, vagyis kereszt megszólítása előtt tisztelegve, hősiességüknek adózva. Petróczi 1672. augusztus végén betört a királyi országrészbe és néhány nap alatt 15 ezer fősre bővülve megszállta a felvidéki várak egy részét: Kállót, Ónódot, Tokajt és Szendrőt. (Mozgalmuk "a testi és lelki szabadságtalanság" leküzdését tűzte jelszavául, céljuk pedig a bécsi udvar által megsértett rendi szabadságok és protestáns vallásgyakorlat szabadságának helyreállítása volt.) Ezek voltak a kurucok első nagy sikerei. (Thököly ekkor még 15 évesen tanulmányait folytatta a nagyenyedi kollégiumban.)

A jelentősre duzzadt sereg ezután kettévált. Nagyobbik fele Petróczi István, Szepesi Pál, Szuhay Mátyás és Kende Gábor vezetésével Debrecenből kiindulva északra indult, és a Kassa melletti Enyickénél 1672. szeptember 20 -án legyőzte Spankau kassai főkapitány seregét, miáltal öt megye - Abaúj, Torna, Gömör, Sáros és Szepes - került kuruc kézre. Később elfoglalta a felkelőkkel rokonszenvező Eperjest, és Pika Gáspár vezette fellázadt szlovák parasztok segítségével Árva várát. A Teleki Mihály vezette déli kuruc hadoszlop Batiz-Vasvárinál vereséget szenvedett a szatmári kapitánytól. A felvidéki seregek leverésére Bécs 15 ezer fős császári erőt küldött Spok és Cobb tábornokok vezetésével, akik 1672. október 26 -án Györkénél legyőzték a kurucokat, majd visszafoglalva Árva várát, példátlanul megtorolták a helybéliek felkelését. (Karóba húzatták Pika Gáspárt, és felakasztattak 24 falusi bírót.)

1673 -ra a kuruc seregek minden fronton visszahúzódtak, ráadásul mozgalmukat megosztotta a két egymást váltó fővezér, Wesselényi Pál és Teleki Mihály vetélkedése is. (1674. augusztus 23 -án a Bihar megyei Csatáron tartott kuruc gyűlés Wesselényit, az 1675 -ös április elsejei szirénváraljai gyűlés pedig Telekit választja fővezérnek.)

Az 1673 és 1675 közti tényleges harcokban szegény esztendő a kuruc mozgalom külföldön történő szövetségkeresésének, illetve az erdélyi és a portai "hozzáállás" megváltozásának jegyében telt. A Porta és a bujdosók közti viszony megváltozásának - közeledésének első jele 1673 -ban volt, amikor Szepesi Pál követként járva Köprülü Ahmed nagyvezérnél biztató választ kapott az együttműködésre nézve. 1674. őszén Apafi Mihály a Portától utasításokat kapott arra vonatkozóan, hogy egyelőre tényleges katonai beavatkozást ne hajtson végre, de mindenképp támogassa a bujdosókat. 1674. bnovember 17 -én az erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott hűtlenségi pert indított Bánffy Dénes ellen, aki az erdélyi németbarát párt fejeként és kolozsvári főkapitányként már az év eleje óta többször harcolt a bujdosók ellen. (A Szilágyságból 1674. januárjában Bánffy űzte ki a bujdosókat. ) 1674. decemberében - miután Apafi is csatlakozott a Bánffy elleni összefogáshoz - fej- és jószágvesztésre ítélték a Habsburg-párti főkapitányt. 1676 -ban az Apafi által összehívott erdélyi tanácskozás már önkéntesekkel való támogatás mellett döntött és a bujdosók is hűséget esküdtek Apafinak.

A bujdosó mozgalom szövetségkeresésének kiemelkedő eseménye volt - a török Portához és az erdélyi fejedelemhez való közeledés mellett - az 1675. április 28 -án megkötött fogarasi szerződés, melyben felvillant egy erdélyi - francia - lengyel Habsburg-ellenes szövetség reménye. Ezen a napon XIV. Lajos követe - Akakia Roger - Fogarasra utazott, ahol megállapodást kötött Teleki Mihállyal kétezer fős francia, illetve Sobieski János által küldendő hatezer fős lengyel sereg Erdélybe küldéséről, illetve arról, hogy Telekiék évi 40 ezer  forintos zsoldért 12 ezer főnyi katonaságot tartanak fenn. (A kétezer francia katona Boham ezredes vezetésével 1677. szeptember végén csakugyan megérkezett Erdélybe. ) Egy évvel a szerződéskötés után a lengyel király kilépett ugyan a szövetségből - sőt a bécsi udvarral kötött szerződést -, de két évvel Fogaras után a francia király - 1677. május 27 -én - Varsóban megerősítette az Apafival és a bujdosókkal Fogarason megszövegezett szerződést.

Ebben már 12 helyett 15 ezer fős sereg felállítására kötelezték magukat a bujdosók és XIV. Lajos évi 100 ezer tallér támogatást is ígért. Az 1673 - 1675 közti három évben zajlott a bujdosó vezérek közötti versengés (Teleki Mihály - Wessellényi Pál), ami fokozatosan Teleki Mihály fölényét hozta. (1673. őszén és 1674. tavaszán a bujdosók gyűlései Apafitól zsoldot kértek és Teleki Mihályt fővezérnek.) A konkrét harci események az 1672. októberi györki vereség után három évvel, 1675. tavaszán újultak ki, amikor Wesselényi és Teleki két irányból indított támadást. Wesselényiék Szatmár, Szádvár  és Torna városát kezdték ostromolni (csak az utóbbi kettőt elfoglalva ), míg a másik hadoszlop Kállónál aratott győzelmet, de Böszörménynél csatát vesztve Debrecenig hátrált Carlo Strassoldo kassai főkapitány elől. (A generális a várost bevette, majd 80 ezer forint hadisarcot vetett ki rá. )

A kurucok fejedelemsége

A bujdosók egy évvel később újabb támadást indítottak egészen Ónodig jutva (Wesselényi vezetésével) és ott csatát nyerve. (Viszont Kállónál vereséget szenvedtek.) A váltakozó hadisekerek közepette tűnt fel a húsz éves Thököly Imre gróf, aki 1670. óta tartózkodott családjának erdélyi birtokain, ahová apja ostromlott likavai várából menekült. 1677. novemberében Apafi oltalmából kilépve, de annak támogatásával csatlakozott a kuruc ezredekhez. A Wesselényi - Teleki között dúló vetélkedésbe innentől már Thököly is beleszólt. 1676. őszen Apafi még Telekit nevezte ki fővezérré, de 1677. őszén az erdélyi fejedelmi tanács Radnóton már Thökölyt akarta parancsnoknak. 1677. október 10 -én Nyalábvár mellett (Ugocsa vm.) az időközben megérkező kétezer francia segítségével a kurucok fontos győzelmet arattak Schmidt ezredes császári csapatai felett. Az 1678. március 7 -ei somkúti gyűlésen ugyan Telekit nevezték ki főparancsnoknak, de mellé 12 fős tanácsot állítottak Thökölyvel, Wesselényivel.

1678. májusában nagyméretű hadjárat indult Apafi utasítására a királyi Magyarország felvidéki területeinek elfoglalására, mely eleinte Teleki irányítása alatt, Thököly katonáival (lengyelekkel, franciákkal) közösen indult Bodókő, Váralja elfoglalására, majd a két kuruc vetér különvált. Teleki Eperjes irányába tört ( két hétig ostromolta sikertelenül ), de ekkor a Bécsből érkező császári fősereg elől vissza kellett vonulnia Erdélybe, viszont Thököly - aki kikerülte az ellenséges főerőket - sorra elfoglalva a felvidéki várakat ( Szendrő, Murány ) egészen a bányavárosokig jutott. (Besztercebánya őrsége a lakosság nyomására adta meg magát.) Barsszentkeresztnél azonaban 1678. november 1 -én vereséget szenvedve vissza kellett neki is vonulnia. ( Az összességében sikeres hadjárat - mely során a legmesszebbre sikerült eljutnia a kuruc erőknek - hírnevet szerzett Thökölynek, és egyre inkább a mozgalom vezető személyiségévé emelte.

Az újabb 1679 - 1980 -as kuruc hadjárat előtt három fontos esemény történt. Az első, hogy mivel XIV. Lajos és I. Lipót békét kötött (1672. óta tartott a háború közöttük) a francia segédcsapatok távoztak Erdélyből. A második fontos esemény az első béketárgyalás volt - Apafi közvetítésével - a bujdosók és az udvar között, mely Bécs elutasításával végződött. Harmadszor pedig: a bujdosó vezérek vetélkedése 1680. január 8 -án Thökölyt fővezérré választásával zárult a hajdúszoboszlói kuruc gyűlésen. (Ennek előzményei voltak, hogy 1679. nyarán Apafi a már beteg Teleki helyettesének teszi meg Thökölyt, aki ezután "leszámol" Wesselényivel is, elfogatva őt.) Az 1679 - 1680 -as hadjáratban először Szikszónál ( 1979. november 3.) arattak győzelmet Thököly alvezérei - Harsányi István, Szücs János, Petneházi Dávid - a sárospataki osztrák parancsnok felett, majd a Vág völgyén végigvonulva 1680. nyarán betörtek Morvaországba is. (Közben elfoglalták Késmárkot, de Lőcsét eredménytelenül ostromolták.)

1681 -ben a kuruc sikerek hatására Bécs változtatott magyarországi politikáján és I. Lipót hajlandónak mutatkozott bizonyos engedményekre is. 1681. április 28 -ra országgyűlést hívott össze Sopronba (meghívta rá Thököly követeit is, de azok visszautasították), ahol három lényeges engedményt ígért: 1. eltörölte a kormányzóságot, kimondta a magyar kamara egyenrangúságát az udvari kamarával; 2. az 1671 -es magas adókat eltörölte; 3. kimondta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát és az elvett protestáns templomok helyett vármegyénként két - két kijelölt helyen új templomok építését engedélyezte.

A bécsi engedmények ellenére a harcok tovább folytatódtak, és 1681. május 30 -án a török nagyvezér értesítette Thökölyt, hogy a török seregek fegyveresen is támogatni fogják mozgalmát. Ezzel új szakaszába lépett a kuruc mozgalom, mivel innentől a három Habsburg-ellenes hatalmi tábor - a török, az Apafi vezette erdélyi és a Thököly vezette bujdosó csoportosulás - együttesen kezdett harcolni. A közös harc 1681. szeptember 8 -án kezdődött, amikor Apafi nyolcezer fős Szamosújvárról induló serege, a váradi pasa hétezres katonasága és Thököly ötezer bujdosója Pocsajnál egyesülve bevették Böszörményt, majd Kállót. Bár 1681. végén átmeneti fegyverszünetet kötött Thököly és Lipót, 1682. nyarán Apafi kihirdette - a Porta parancsára - a Magyar Királyság elleni végső hadjáratot. A hatalmas támadás két irányból indult. Thököly serege éjszakai rajtaütéssel vette be Kassát, majd sorra aratott győzelmeket Szádvár, Eperjes, Lőcse, Tokaj, Ónod és Putnok térségében, sőt elfoglalta a felvidéki bányavárosokat is. A másik szárny Ibrahim budai pasa irányításával (Apafi csak helyettes parancsnok volt) Füleket foglalta el.

Thököly házassága

A nyári hadműveletek során - 1682. június 15 -én - kötött házasságot a 25 éves Thököly Imre és a csodaszép, de 1676. óta özvegy Zrínyi Ilona, mégpedig Munkácson. Zrínyi Miklós öccsének, Zrinyi Péternek a lánya, 1666-ban ment feleségül I. Rákóczi Ferenchez, aki azonban korán elhunyt.  Az özvegy ezt követően egymaga gondozta a hatalmas Rákóczi és Zrinyi uradalmakat, amiben fokozatosan mind több segítséget nyújtott számára a nála 14 évvel fiatalabb, de az országban nagy tekintélyt kivívott kuruc vezér, Thököly Imre. A pár egybe kelt tehár 1682-ben és így Thököly lett a nevelőapja az akkoriban 6 éves II. Rákóczi Ferencnek, aki később felnőve a Rákóczi-szabadságharc vezárlő fejedelme lett. 

Felső-Magyarország fejedelme

1682. szeptember 16 -án a katonai sikerek és a harcok befejezése után, Ibrahim pasa a szultáni athanámé alapján Fülek várában (Apafi jelenlétében) Magyarország királyává nevezte ki gróf Thököly Imrét. A kinevezés szerint Thököly évi 40 ezer tallér adó ellenében kapta meg IV. Mehmedtől az uralkodói jelvényeket. Thököly nem kívánta a "király" címet viselni, ettől kezdve a kuruc vezér inkább Felső-Magyarország fejedelmének címezte magát. Két hónappal később, 1682. november 19 -én történt a hivatalos fegyverszünet, melyben a császáriak a Felvidéket egészen a Garam folyóig átengedték a kurucoknak. A újonnan kialakult fejedelemség Léva várától ( Bars vm.) egészen Nagybányáig (Szatmár vm.) terjedt ki. Ezzel kialakult Thököly vazallus fejedelemsége, és Magyarország négy részre szakadt, egészen 1685 -ig, mintegy három esztendőre.

A kuruc fejedelemség és Thököly bukása

1683. januárjában a szultán elhatározta Bécs elfoglalását, és felszólította mind Apafit, mind Thökölyt, hogy az április 1 -én Drinápolyból elindult Kara Musztafa nagyvezér által vezetett 100 ezer fős török főerőkhöz csatlakozzanak. Thököly felső-magyarországi fejedelemségének és az ország négy részre szakadásának végét az 1683. április 1 -én induló, Bécset két hónapig sikertelenül ostromló török támadás nyomán kezdődő és Magyarország felszabadítását hozó tizenhat éves Habsburg ellentámadás okozta. A keresztény seregek ( Szent Liga ), melyben egyre több átállt magyar is harcolt, 1685 -re teljesen felszámolták Thököly ellenállását. Nagy szerepe volt a kuruc fejedelemség széthullásában, hogy 1685. október 15 -én a budai pasa elfogatta Thökölyt, hogy Bécset békekötésre bírja. Óriási taktikai hibának bizonyult a török részéről Thököly elfogása, mivel kiváltotta a kurucok tömeges átállását. ( 1685. októberének végén már 17 ezer kuruc harcolt a császári hadsereg oldalán. ) Mire a Porta ráébredt, hogy hibát követett el, és szabadon engedve Thökölyt, ellentámadást várt tőle, már késő volt. A kuruc vezér már nem tudta mozgalmát fellendíteni. A kuruc ellenállás a Zrínyi Ilona által hősiesen védett Munkács várába szorult vissza, melyet Thököly maroknyi csapatának több kísérlet után sem sikerült felmentenie. A vár három évi ostrom után adta meg magát, Zrínyi Ilonát pedig bécsi fogságba hurcolták. Zrínyi Ilona 1676 -ban született fiát, az akkor 12 éves II. Rákóczi Ferencet - a későbbi kuruc mozgalom vezérét - a vár eleste után a csehországi Neuhausba küldte az udvar a jezsuitákra és Kollonich Lipót esztergomi érsekre bízva nevelését.

Az 1690 -es erdélyi török ellentámadás során újra feltűnt Thököly, akit a szultán, majd a keresztényszigeti erdélyi országgyűlés rövid időre erdélyi fejedelemmé választott ( 1690. szeptember 29. ), de egy hónap múlva Havasalföldre kellett menekülnie. Egy évvel később egy fogolycsere révén felesége, Zrínyi Ilona kiszabadulhatott bécsi fogságából, majd a karlócai béke után mindketten a kisázsiai Nikomédiában telepedtek le, és haltak meg 1703 -ban és 1705 -ben.

Harmat Árpád Péter