.
    

   

Gömbös Gyula (1886-1936)

Gömbös Gyula (1886-1936)

/Harmat Árpád Péter/

 

A Horthy-korszak egyik legjelentősebb és legvegyesebb megítélésű kormányfője Gömbös Gyula volt. Négy éves miniszterelnöksége alatt, 1932 és 1936 között kísérletet tett egy olasz mintájú, korporatív jellegű, Mussolinit másoló diktatórikus állam megteremtésére és a Hitlerhez való kötődés erősebbé tételére, ugyanakkor kimenekítette Magyarországot a gazdasági válságból és gyakorlatilag megszüntette nemzetközi elszigeteltségünket is. Gömbös Gyula máig vitatott történelmi figura, akinek életútja kiválóan alkalmas a korszak bemutatására.

Gömbös Gyula Tolna megyei evangélikus család sarjaként 1886 december 26-án született egy parányi dunántúli faluban, Murgán. Kamaszkorát Sopronban töltötte, majd 15 évesen a katona pályát választva a pécsi honvéd hadapród iskola növendéke lett. Az iskola elvégzését követően jó képességeinek hála gyorsan emelkedett a ranglétrán: az első világháború végére, 32 éves korára már vezérkari százados lett belőle.

Az 1918-as esztendő fontos volt Gömbös Gyula életében, mert ekkor vett részt a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) nevű szélsőjobboldali csoportosulás megalapításában. A sajátos szervezet fő célja ekkoriban a magyar haderő felfejlesztése és a zsidók vezette kommunista erők visszaszorítása volt. A tanácsköztársaság idején Gömbös Bécsben tartózkodott az ABC –t támogatva, majd a szegedi ellenforradalmi kormányhoz csatlakozott. Ezt követően sodródott Horthyhoz, akit a királypuccsok alkalmával is segített (budaörsi csata). Innentől Gömbös életét a politika határozta meg. 1924-ben alakította meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, mely 4 évig alkotta a kormány jobboldali ellenzékének egyik markáns szervezetét. Később, 1928-ban belépett Bethlen Egységes Pártjába, ahol hamarosan karriert csinált. Előbb 1928 őszén államtitkár, majd honvédelmi miniszter lett belőle. Ekkor már Horthy legbelső bizalmi körébe is bekerült, így felvételt nyert a vitézi rendbe (neve: vitéz jákfai Gömbös Gyula lett), majd Bethlen és Károlyi Gyula bukása után elnyerte a miniszterelnöki széket is.

Miniszterelnökként

Gömbös Gyula kinevezésével megtört a régi típusú konzervatív-liberális felfogású, és arisztokrata származású miniszterelnökök sora (gr. Teleki, gr Bethlen, gr Károlyi Gyula), és egyértelmű jobbratolódás következett a kormánypolitikában. Gömbös belpolitikájában a nyílt tekintélyuralmon alapuló egypártrendszer megteremtésére, a parlamentáris rendszer helyett rendeleti kormányzásra törekedett, aminek érdekében átalakította a kormánypártot (Egységes Párt helyett Nemzeti Egység Pártja) igyekezve tömegpárttá szervezni; Bethlen emberei helyett saját elvbarátait ültette a kormányba, és kísérletet tett az olasz típusú korporatív munkakamarák létrehozására (95 pontos Nemzeti Munkaterv). A burkolt diktatúra kialakításában megakadályozta egyrészt az ellenzék – mely az 1935 márciusi választások után kicsiny, de harcos volt – és betegsége, majd korai halála. Az ellenzék Gömbös idején főként liberálisokból (Nemzeti Demokrata Párt, Polgári Szabadság Párt), konzervatívokból (Keresztény Gazdasági és Szociális Párt) legitimistákból (Nemzeti Néppárt), és a választások előtt még Gömbössel szövetséges, majd becsapott Kisgazda Pártból állt. 1935 ben összefogva – Alkotmányvédő Frontot alkotva – küzdöttel Gömbös törekvései ellen. A szélsőséges irányzatok nem jelentettek ekkor még komoly gondot, mivel Gömbös az SZDP, és a kommunisták üldözésében követte a Hothy korszak „hagyományait”, a szélsőjobboldal pedig még csak ekkor kezdett erősödni. (1935 márciusában alakult meg Szálasi Ferenc Nemzeti Akarat Pártja)

Külpolitikájában, a miniszterelnök mozgástere jelentősen függött az Európában 1932-33 –ban bekövetkezett nemzetközi változásoktól: Anglia egyre kevésbé foglalkozott a Kárpát-medence ügyeivel, Franciaország európai befolyása csökkenőben volt, viszont a térség fasiszta jellegű országai, melyek földrajzilag is legközelebb feküdtek hozzánk, - Németország, Olaszország, Ausztria - megerősödtek. Németország jelentős változásokon ment keresztül: 1932 –ben a lausennei konferencia eltörölte jóvátételi hátralékát, és 1933 január 30.-án Adolf Hitler lett az új kancellár, aki megkezdte a totális állam kiépítését. (1936 márciusában egyoldalúan megszüntette a locarnói szerződést és csapatokat küldött a demilitarizált területekre) Gömbösnek ebben a környezetben kellett a Horthy-korszakra mindvégig jellemző revíziós külpolitikának érvényt szereznie.

Már 1933 júniusában, - Hitler hatalomra jutása után fél évvel – látogatást tett a német kancellárnál, hogy megnyerje támogatását a revízióhoz. Bár Hitler elismerte Magyarország és Németország közös érdekét a békerendszer felszámolásában, a revízió kérdésében, csak a Csehszlovákiával szemben támasztott magyar igényeket támogatta. Annak ellenére, hogy Gömbösnek csalódás volt Hitler visszafogottsága, mégis jelentős előrelépést hozott gazdasági téren a közeledés Németországhoz, hiszen megnyitotta a német piacot.

Ausztriával ugyancsak 1933 –ban kötött kereskedelmi szerződést, majd 1934 március 14 –én Rómában Ausztriával és Olaszországgal közösen, gazdasági és politikai együttműködésről írt alá egyezményt. (Római jegyzőkönyvek) A külkereskedelmi szerződések révén új piacokat nyert az ország, fellendült a gazdaság, mérsékelt konjunktúra kezdődött. Külpolitikailag kevésbé, de gazdaságilag annál inkább jelentős lépés volt, hogy Magyarország a térségben elsőként (1934.02.06.) vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. A konjunktúrát erősítették Gömbös pozitív jellegű belpolitikai intézkedései is, mint a birtokos parasztság adóterheinek enyhítése, a 48 órás munkahét bevezetése és a legkisebb kötelező munkabér bevezetése.

Gömbös a hadügyi tárcát megtartva jelentős változtatásokat hajtott végre a hadseregben is. A legfelső vezetésben nyugdíjazott 22 tábornokot, új vezérkari főnököt és főparancsnokot nevezett ki, és a korábban megalakított 7 vegyesdandárra építve létrehozta az Előd-hadrend programját, mely létszámnövelést és fejlesztést jelentett. Gömböst diktatúra kialakítási kísérletében megakadályozta Münchenben, 1936 október 12 –én bekövetkezett halála.