.
    

   

A felvilágosodás

A felvilágosodás

/Harmat Árpád Péter/

 

A felvilágosodás a a 16. századi itáliai reneszánsz és humanizmus alapjaira épülő, ám csak a 17. századi Európában kialakuló és 18. századra uralkodóvá váló, polgári társadalmat megteremteni akaró, az értelmet, logikus gondolkodást, tapasztalati megismerést és a hagyományos intézmények, szokások, erkölcsök és egyházi hatalom kritikai megkérdőjelezését középpontba állító eszmeáramlat volt. A természettudomány 17. századi fejlődésén alapult. Rövidebben fogalmazva a felvilágosodás egy olyan 18. századi eszmeáramlat volt, mely a vallási dogmák helyett a tapasztalati megismerést, a természeti törvényeket és a szabadabb gondolkodást állította középpontba.

A felvilágosodás négy legfőbb jellemzője tehát a megelőző korok vallási dogmái helyett ekkoriban kutatott természeti törvények elismerése, a hagyományokhoz ragaszkodás helyett haladás és fejlődés pártolása, a fanatizmus, elvakultság helyetti tolerancia terjedése és a zsarnokság helyett kialakuló szabadság iránti igény.

A felvilágosodásnak voltak olyan előfutárai is, akik bár nem tartoztak az adott korszakhoz mégis képesek voltak arra, hogy már a 15-16. században megfogalmazzanak a felvilágosodásra jellemző, haladó eszméket. Ilyen volt például a lengyel tudós, Kopernikusz (1473-1543), a német csillagász Johannes Kepler (1571-1630), az Itáliában élő filozófus Giordano Bruno (1548-1600), a szintén itáliai csillagász Galileo Galilei (1564-1642), a francia matematikus, René Descartes (1596-1650), és a holland filozófus, Baruch Spinoza (1632-1677).

A felvilágosodás Angliából indult ki, ahol 16-17. századi elindítói közé tartozott: Francis Bacon (1561-1626) a tudományok rendszerezésének elméletének megalkotásával, illetve Thomas Hobbes (1588-1679) John Locke (1632-1704) és mechanika, tömegvonzás alapelveit leíró Isaac Newton (1643-1727). A felvilágosodás kiterebélyesedése viszont francia földön történt.

A felvilágosodás legnagyobb alakjai

Montesquieu (1689-1755): Jogi végzettségű nemes volt. Fő műve: "A törvények szelleméről" (1748). A zsarnokság, az egyeduralom elkerülésének alapvető feltételét a hatalmi ágak - törvényhozó, végrehajtó, bírói hatalom - megosztásában látta. Ehhez szerinte alkotmányos királyság a megfelelő államforma a cenzusos választási rendszer. A hatalmi ágak felosztásának elmélete: csak akkor lehet elkerülni a zsarnokságot, ha a három hatalmi ág egymástól függetlenül működik, egymást kölcsönösen ellenőrzi (és nincs egy kézben). 

Voltaire (1694-1778): szintén jogi végzettséggel rendelkezett, de Montesquieu –vel ellentétben, egy középosztálybeli polgárcsalád sarjaként született. Főleg filozófiai elbeszélései, az ironikus fejtegetései miatt lettek népszerűek írásai. A fejlődést gátló hagyományokat, a dogmákat ostorozta. Elsősorban az egyházat támadta. „Tiporjátok el a gyalázatost!” – jelentette ki, bár Isten létét nem tagadta. Szerinte az egyház a vakbuzgóság szimbóluma és az álszentség illetve népbutítás eszköze.

Rousseau (1712-1778): Polgári származású zeneszerzőként, íróként kezdte „pályafutását” ám később az ideális államról alkotott fejtegetései tették nevét híressé. Elvetette a képviseleti rendszert, mivel az nem teszi lehetővé a néphatalom (népszuverenitás) érvényesülését. Felfogása szerint a népnek közvetlenül kel részt vennie a döntésekben. Azt vallotta, hogy a többségi akaratnak – amit a közjóval azonosított – az egyén szabadságát is alá kell rendelni. Főműve: A társadalmi szerződést (1778)

A felvilágosodás fontos „terméke” volt az Enciklopédia (1751-1772), mely a korszak tudását tartalmazó 33 kötetes szótárként lett ismert Európában. Megalkotását Jean le Rond d'Alembert és Denis Diderot kezdeményezte, és ők tekinthetőek a felvilágosodást szimbolizáló mű szerkesztőinek is. Az Enciklopédia összefoglalta a felvilágosodás eszméit. 

Új közgazdasági elméletek: Megjelentek a fiziokrata tanok. Az elmélet kidolgozói - Quesnay és Turgot – a felvilágosodás eszméit a gazdaságra is alkalmazták. Szerintük a gazdaság akkor működik jól, ha szabad, és fejlődésében senki nem korlátozza. Az állam feladata csak a tulajdon és a vállalkozás szabadságának biztosítása. A fiziokratizmus követői (pl. Nagy Katalin 1762-1796) úgy vélték, hogy csak a mezőgazdaság teremt új értékeket (innen elnevezésük). Így a mezőgazdaságot állították a gazdaság középpontjába. Az iparosodottabb Angliában élő Adam Smith (1723-1790) a közgazdaságtudomány atyja, már az ipar és a kereskedelem jelentőségét is felismerte (1776). A szabad verseny feltételei között az egyéni érdektől ösztönzött munkát tartotta a gazdasági fejlődés motorjának.

A felvilágosodás eszmerendszerének sajátos részét képezte a felvilágosult abszolutizmus. Ennek lényege, hogy az uralkodók abszolutisztikus eszközökkel - vagyis a rendi gyűlések összehívása nélkül - rendeletekkel uralkodtak, melynek során a felvilágosodás jegyeit magukon viselő, modernizációt szolgáló, és a fejlettebb nyugati hatalmak gazdaságának utolérését célzó reformokat vezettek be országaikban. Európában II. Frigyes (1740-1786) és II. Katalin (1762-1796) egyaránt ezt az utat választotta, csak úgy mint Mária Terézia

A felvilágosodás korszakához tartoztak az úgynevezett szabadköművesek. Az elnevezés középkori gyökerekkel rendelkezik. A középkori katedrálisok rejtélyes építészeti tudásával felvértezett építészeinek közösségeiről kapták nevüket. Titkos társaságok voltak a 18. századtól, melyek a regnáló hatalmakat kritizálták és szellemi felemelkedést akartak elérni. Első szabadköműves társaság: Nagypáholy (1717).

A felvilágosodás fontosabb személyiségei

  • Enciklopédisták
  • Jean le Rond d’Alembert (1717-1783) francia matematikus és fizikus.
  • Thomas Abbt (1738-1766) német matematikus és író.
  • Pierre Bayle (1647-1706) francia filozófus és író.
  • Bessenyei György (1747-1811) magyar író és költő
  • James Boswell (1740-1795) skót ügyvéd és író.
  • Edmund Burke (1729-1797) ír politikai gondolkodó, államférfi.
  • Nicolas de Condorcet (1743-1794) francia filozófus, matematikus, politikai gondolkodó.
  • Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) magyar költő
  • Denis Diderot (1713-1784) francia filozófus és író, az Encyclopédie megalapítója.
  • Benjamin Franklin (1706-1790) amerikai államférfi, tudós, politikai gondolkodó.
  • Edward Gibbon (1737-1794) angol történész.
  • Johann Gottfried von Herder (1744-1803) német teológus és nyelvész.
  • Helvétius (1715-1771) francia filozófus
  • David Hume (1711-1776) történész, filozófus és közgazdász.
  • Thomas Jefferson (1743-1826) amerikai politikai gondolkodó, államférfi.
  • Immanuel Kant (1724-1804) német filozófus és fizikus.
  • Gotthold Ephraim Lessing (1729-1781) német drámaíró, kritikus és politikai gondolkodó.
  • John Locke (1632-1704) angol filozófus.
  • Leandro Fernández de Moratín (1760-1828) spanyol drámaíró és fordító.
  • Montesquieu (1689-1755) francia filozófus és író.
  • Isaac Newton (1642-1727) angol filozófus és fizikus.
  • Thomas Paine (1737-1809) amerikai újságíró.
  • Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) francia filozófus, író és zeneszerző.
  • Adam Smith (1723-1790) skót közgazdász és filozófus.
  • Voltaire (1694-1778) francia író és filozófus.
  • Turgot (1727 – 1781) francia államférfi és közgazdász.