.
    

   

Árpád, a magyarok nagyfejedelme

Árpád, a magyarok nagyfejedelme

 

A magyarság történelmének első kiemelkedő nagy alakja Árpád fejedelem volt, akit honfoglalásunk vezetőjeként tisztelünk és akinek dinasztiáját (Árpád-ház) a Magyar Királyság első, nemzeti uralkodó családjának ismerjük el. Kiemelkedő történelmi szerepe ellenére azonban kevés olyan dolog van Árpáddal kapcsolatban, ami bizonyított és tényként kezelhető. Nem ismerjük például születésének és halálának pontos időpontját, nem tudjuk ki lehetett édesanyja és nem tudjuk azt sem, hogy pontosan milyen minőségben került népünk élére. Az Árpáddal kapcsolatos kérdések közé tartozik az is, hogy neve miért nem bukkan fel az Árpád-házi uralkodók között, holott dinasztia-alapítóként és népünk egyik legelső nagy vezetőjeként kiérdemelte volna, hogy leszármazottai megemlékezzenek róla utódaik névválasztásakor. Ezzel szemben 5 István, 4 Béla és 4 László alkotja a dinasztia leggyakoribb neveinek listáját és Árpád apja Álmos neve is egyszer előfordul a trónörökösök közt, (Könyves Kálmán testvéreként.) Árpáddal kapcsolatban csupán annyi tekinthető biztosnak, hogy a IX. század végén a magyar törzsek vezetője ő lett, és népünk egyik legválságosabb időszakában fontos szerepet töltött be a honfoglalás megvalósításában.

Árpádról számtalan magyar kutató és történész jelentetett már meg tanulmányokat. A sok kiváló történész-munka között szeretnénk megemlíteni Tóth Sándor László professzor írását, a "Levédiától a Kárpát-medencéig" (Szeged, 1998).

Árpád fejedelem 

Árpád a IX. századi magyar törzsszövetség legkiemelkedőbb alakja. A kortárs források közül említi személyét Konsztantinosz és Georgius Monachus Continuatus is. Hasonlóképpen szerepel Anonymusnál és krónikáinkban. Konsztantinosz és a kései magyar források alapján egyértelmű, hogy Álmos volt az apja, anyja nevét nem ismerjük. Születési évét különböző megfontolások alapján 840 és 855 közé tehetjük. Halálának éve Anonymusnál 907, amelyet általában elfogadtak, de felmerült Anonymus belső kronológiája alapján 899-900 –ban való elhalálozása is. A tőle származókat felsoroló genealógiai listán négy fia szerepel: Tarkacsu, Jelekh, Jutocsa és Zolta, s a DAI (De administrando imperio – VII. Konstantin) 40. fejezetében Árpád fiának tünteti fel Liuntikát is a bizánci császár. Elterjedt feltevés szerint Árpád neve növényt jelölő jövevényszó és finnugoros '–d' képző származéka, jelentése „árpácska”. Árpád tevékenységét a IX. század utolsó évtizedeire, illetve a X. század elejére tették. Régebbi nézet szerint 860 körül vagy inkább 889-890 –ben a korábbi kündü és gyula tisztségek fölé fejedelemmé választották, amelyet 907. évi haláláig viselt.

Újabb álláspont szerint Álmostól a gyula méltóságot örökölte, s apja 893-as lemondása után, vezértársa Kurszán 904-es haláláig e tisztséget töltötte be. Ezután nagyfejedelem lett 907-ben bekövetkezet haláláig. Eszerint Árpád nemcsak a bolgár háborúban, de a honfoglalás lebonyolításában is katonai vezetőként kulcsfontosságú szerepet játszott. Más feltevés szerint Álmos 895-ös feláldozása után Árpád lépett a helyébe kündüként, s e tisztséget töltötte be 900 körüli haláláig. Tóth Sándor László professzor szerint (és véleményét a Történelem klub is osztja) Árpádot a magyar törzsszövetség első megválasztott fejedelmének, kündüjének tekinthetjük. A bizánci császár műve több helyen is elmondja, hogy Árpád előtt nem volt más fejedelme a magyaroknak, s csakis leszármazottaiból lehet fejedelem. Konsztantinosz azt is megemlíti, hogy a besenyők Árpáddal együtt űzték el a magyarokat régebbi hazájukból. Árpád hierarchiában elfoglalt első helyére a későbbi magyar krónikás hagyomány egy része is utalt. Kézai Simon és a XIV. századz krónikakompozíció egyaránt első kapitánynak tudta Árpádot. Lényegesebb érv Árpád fejedelemségére, hogy Georgius Monachus Continuatus szerint a honfoglalást megelőző bulgáriai kalandozásra a bizánci követ a magyarok két „fejét” kérte fel, s ezek egyike az elsőként említett Árpád volt.

E történet megerősíteni látszik azt, hogy 895 táján Árpád és Nem Álmos volt a kündü. E fejedelemség időtartamát két, esetleg három évtizedre becsülhetjük, kb. a 880 –as évek tájától a X. század elejéig. Árpád kiemelkedő szerepe kitűnik a bizánci császár tudósításából. A bizánci uralkodó közvetítette magyar hagyomány szerint

 

 „a türkök jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja Álmos, minthogy tekintélyesebb volt, s egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért és vitézségéért, és rátermett volt erre a tisztségre, és így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették”

 

A nemes jelző hiányából nem lehet arra következtetni, hogy e jellemzés csak hadvezér fejedelemre illik, tehát Árpád gyula (azaz katonai vezető) lett volna. Árpád nemessége ugyanis apjára, Álmosra megy vissza, ezért Álmossal szemben Árpád kiválóságát indokoló jellemzésbe egyáltalán nem fárt volna bele a nemes származás emlegetése is. E hiány ellenére Árpád portréja teljesebbnek tűnik Levedinél; egy vitéz, kiváló szellemi képességekkel rendelkező (bölcs, megfontolt), s tiszteletnek örvendő (tekintélyes) vezető személyiség képe rajzolódik meg előttünk. Az említett pozitív jelzők után szerepel Árpád alkalmassága a felajánlott tisztségre, ami azért tűnhet fel, mert Levedi éppen saját alkalmatlanságára hivatkozva hárította el magától ezt. Levedi és Árpád rendkívül hasonló jellemzése a nemes származáson kívül tartalmazta a vitézség és bölcsesség attributumait is. E tulajdonságokkal jellemezték a türk kagánokat (uralkodókat) is, ezért alapvetően toposz jellegűeknek tekinthetőek, jóllehet a mindenkori vezetőtől megkövetelt egyéni tulajdonságok is lehettek.

Árpád nagyságát saját kora, illetve unokái és dédunokái nemzedéke egészen másban láthatta, mint a kései utókor: fő érdemének a hatalom megszerzését és a dinasztia megalapítását tartották. A kései utókor Árpádban a honfoglalót vagy honalapítót tiszteli, akinek vezetésével a magyarság túlélte az etelközi vészt és új hazába költözött, amelyben máig is él. Árpád bizonnyal a honfoglaló magyarság első számú fejedelme volt, nem tudjuk viszont, hogy mennyi része lehetett a honfoglalás lebonyolításában. Anonymus regényes gesztájában Árpád központi irányítója a hadműveleteknek, jóllehet maga kevés összecsapásban vesz részt, ezeket inkább kiküldött vezérei vívják. Feltételezhető, hogy ha Árpád valóban a gyula tisztséget viselte volna, hasonló szerepet töltött volna be. Ebben az esetben viszont okkal várhatnánk el, hogy neve feltűnjön a magyarok X. század eleji portyázásairól beszámoló nyugati évkönyvekben. Árpád említésének hiánya valószínűsíti azt a feltevést, hogy a magyar törzsszövetség kündüje volt. Ezért kevéssé hihetőek az Árpádnak tulajdonított haditervek (a Kárpát-medence átkaroló hadmozdulattal való megszerzése), s nem bizonyítható, hogy részt vett volna a 907 júliusában lezajlott, frankok elleni győztes brezalauspurci (pozsonyi?) csatában. Árpádnak nem mint hadvezérnek lehettek érdemei az etnikai és politikai túlélést jelentő honfoglalásban, hanem mint a törzsszövetség első számú vezetőjének. Ha a honfoglalást a vereség kiváltotta vészhelyzetben egy áttelepülést elhatározó döntésként értelmezzük, Árpádnak döntő szava lehetett ebben.

Ám akárhogyan is nézzük, Árpád vezér a magyarság történetének első kiemelkedő alakja volt, nemzetünk krónikájának fontos hőse és nagy vezetője. Történelmi szerepe tagadhatatlan, bár uralkodási körülményeinek pontos feltárása még várat magára.

 

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Tóth Sándor László: Levédiától a Kárpát-medencéig. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, Szeged, 1998. (121-125 p.)