.
    

   

Magyarország három részre szakadása

Magyarország három részre szakadása

/Harmat Árpád Péter/

 

A Török Birodalom figyelme az 1500-as évek elején a Balkán és Magyarország felé irányult. Ezen években került az Oszmán Birodalom élére a törökök három legjelentősebb uralkodója: II. Bajezid (1481-1512) I. Szelim (1512-1520) és II. Szulejmán (1520-1566). Törekvésük a perzsákkal és a lengyelekkel megkötött békék után egyértelműen a Magyarország felé való terjeszkedés lett. Ugyanakkor a Magyar Királysággal az 1483-as - Mátyás nevével fémjelzett - békekötés óta folyamatosan meghosszabbított béke állt fenn, így 1483 és 1520 között csak kisebb határmenti összecsapások zajlottak. Ezek közül az egyik legjelentősebb az 1493-as a balkáni háborúskodás volt, amikor a boszniai pasa és horvát bán serege csapott össze, az előbbi győzelmével. Hasonló összecsapás volt 1497-ben, amikor meg Kinizsi tört be sikeresen Szerbia török által uralt területére. Az 1510-es török támadás már komolyabb veszteséget okozott Magyarországnak, mert ebben a hadjáratban a törökök elfoglalták a Zsigmond idején létrehozott ütközőállamot a Szrebreniki bánságot.

A két ország viszonyában a fordulópontot azonban az 1520-as év hozta, amikor meghalt I. Szelim szultán, és Magyarország számára úgy tűnt, hogy a két keménykezű szultán után, végre egy gyenge uralkodó következik. Ebből a megfontolásból II. Lajos 1520-ban már nem hosszabbította meg a 37 éve fennálló békét, és arra készült, hogy az új szultán uralma alatt visszafoglalja a megelőző években elveszett magyar várakat. Ám az ifjú uralkodó alaposan elszámította magát, ugyanis II. Szelim után II. Szulejmán személyében minden idők legsikeresebb és legtámadóbb kedvű török uralkodója került az Oszmán Birodalom élére.

A béke felmondása után, már 1521-ben hatalmas hadjáratot indított Isztambulból a Szávaparti Szabács és Nándorfehérvár bevételére. A sikeres akció eredményeképp 1521 nyarára mindkét fontos vár a kezébe került. Nándorfehérvár 65 évvel Hunyadi János diadala után, 66 napos ostrom után lett a törököké. Bár 1523-ban Tomori Pál kalocsai érsek, a végvári vonal főkapitánya Szávaszentdemeternél még vissza tudta verni a nándorfehérvári béget, ám egy évvel később, 1524-ben elesett Szörényvár, a déli védvonal legfontosabb erőssége.

A második szultáni hadjárat 60 ezer fővel, 1526 április 23-án indult ugyancsak Isztambulból. A törökök először Péterváradot, majd Ujlakot foglalták el, majd Tomori késlekedése miatt átkelve a Dráván északnak, az ország szíve felé vették az irányt. A mohácsi csatában 1526 augusztus 29-én II. Lajos és a vele egyesülő Tomori Pál 30 ezres hada ütközött meg a 60 ezres hatalmas török sereggel.

Magyarország két másik jelentős hadereje azonban a csata napján messze volt: Frangepán Miklós hada a Délnyugat Dunántúlon, Szapolyai 15 ezres hada pedig Tordánál állomásozott. A magyarok nehézlovas rohama után a török támadás hatalmas vereséget mért II. Lajos seregére. A csatában elesett maga a király, 28 főúr, és hét főpap, a török pedig akadálytalanul vonult be Budára, melyet kifosztott és felégetett. Ezt követően a törökök kivonultak az országból, mert a szultán egyértelműnek látta: Mohácsnál legyőzte a magyarokat, így az országnak most már ő maga az ura.

A mohácsi csata után magyar trónra egyaránt igényt tartott Habsburg Ferdinánd a Jagellókkal kötött családi szerződés (1506. március 20) okán, és Szapolyai János, az 1505-ös rákosi diéta végzése alapján. Szapolyait 1526 november 11-én Székesfehérváron, Ferdinándot 1526 december 17-én Pozsonyban koronázták magyar királlyá, így megkezdődött a polgárháború, mely 1527 őszére a Habsburgok győzelmével végződött. Szapolyainak menekülnie kellett, ám Lengyelországból felvette a kapcsolatot a török szultánnal, és követe – Hieronymus Laski révén - megállapodást kötött vele. Az egyezség értelmében Szapolyai elfogadta, hogy a szultán adófizető vazallusa legyen, de ennek fejébe Ferdinánd elűzését kérte.

A törökök betartották az egyezséget, és elűzték az osztrák csapatokat Budáról, majd trónra ültették Szapolyai Jánost, aki mindezen „szolgálatokért” cserébe évi 50 ezer arany értékben adófizetést vállalt. Így 1529-ben létrejött a 12 évig (1541-ig) fennállómagyar vazallus királyság. A szultán Szapolyai „szemmel tartására” Ludivico Gritti nevű hűséges bizalmasát küldte a királyi udvarba, aki kormányzói kinevezéssel ellenőrizte Szapolyai uralmát. A vazallus állam évei alatt a török kétszer is megkísérelte Bécs megtámadását (1529-ban és 1532-ben) ám a támadások alatt a magyar főnemesek sérelmeik okán megölték Grittit, így egy új tisztviselő vehette kézbe a király ügyeinek intézését. Martinuzzi Fráter György 1534-ben kincstartó, majd Szapolyai fő bizalmasa lett.

A Habsburgok közben az 1538-as Váradi békében elismerték Szapolyait magyar királynak, ám kikötötték, halála után Magyarország a Habsburg dinasztia kezébe kell, hogy kerüljön. A titkos egyezség után 2 évvel (1540 júliusában) azonban Szapolyainak váratlanul fia született, így elhatározta megszegi a megállapodást, és királyságát Ferdinánd helyett fiára fogja hagyományozni. Halálos ágyán fia – János Zsigmond – hűségére eskette fel a csecsemő gyámjait: Fráter Györgyöt, Petrovics Pétert, és Török Bálintot. A szultán engedélyével így 1540 szeptember 13-án a rendek Rákosmezőn a csecsemő János Zsigmondot Magyarország királyává választották.

Ferdinánd az alku megszegésére válaszul 1540 októberében, majd 1541 májusában azonnal támadást indított Buda ellen. A királyné és Fráter György a túlerővel szemben kénytelen volt török segítséget kérni, ám a Buda alá érkező szultáni csapatok miután kiűzték az osztrákokat, a budai vár megtekintése ürügyén a várba szállingózva birtokba vették a fővárost. A szultán véget vetett a vazallus királyságnak, és Budát, illetve az ország középső részét török területté nyilvánította, Erdélyben pedig – melyet szintén a birodalom részének tekintett – a csecsemő király névleges uralma alatt létrehozta a Keleti Királyságot. Így kialakult a másfél évszázadon keresztül fennálló három részre szakadt Magyarország.

Fráter György 1541-ben ébredt rá arra, hogy Buda török kézre juttatása végzetes hiba volt. Hintapolitikába kezdve próbálta felvenni a kapcsolatot Ferdinánddal, hogy a Gyalui egyezményben felajánlja: a csecsemő király nevében átadja Erdélyt, ha a Habsburgok visszafoglalják Budát. Ám az osztrákok kudarcot vallottak Buda visszavételével és kivívták a szultán haragját, aki török hadjáratok sokaságát indította a Hódoltság kiszélesítésére. Az Erdély birtoklásáért folyó osztrák – török harcok alatt az erdélyiekkel szemben bizalmatlan osztrákok Fráter Györgyöt is megölték (1551).

Török hadjáratok és várháborúk 1541 – 1568 közt:

Az 1541 és 1546 közti török várfoglalások: A törökök beveszik a Buda környéki várakat, elesik Esztergom (1543), Tata, Visegrád, Nógrád, Hatvan, és elseik néhány dunántúli magyar erősség is: Siklós, Pécs, Pápa, Székesfehérvár.

Az 1552 - 1556 -os török hadjáratok: Temesvár eleste, Nógrádi várak török bevétele, Szolnok bevétele és Eger ostroma, melyet megvédenek a magyarok (Dobó István)

Az 1566 -os szigetvári török várostrom

Az 1568-as drinápolyi béke lezárta az 1541 óta tartó korszakot. A béke 23 évre szabályozta az osztrák-török viszonyt, és rögzítette hazánkban a török uralmat. Az oszmán jelenlét a drinápolyi béke után még 130 évig súlytotta a magyarságot.