.
    

   

Az Olümposz istenei

Az Olümposz istenei

/Harmat Árpád Péter/

 

A görög mitológia szerint az idők kezdetén csak a végtelen tátongó űr, a Khaosz létezett. Később jött létre Gaia, a Földanya és Uranosz az ég istene. Kettejük legfontosabb gyermeke pedig Kronosz lett. Kronosz felcseperedve a jóságos Rheiát fogadta társul. Az ő szerelmükből születtek az Olümposz halhatatlan istenei: a szűzies Hesztia (latin neve: Vesta), a házasság és házi tűzhely védője; a fájdalmas Démétér (latin neve: Ceres), a termékeny föld istenasszonya; a tehénszemű, féltékeny Héra (latin neve: Juno); az alvilág félelemetes ura, Hádész (latin neve: Pluto vagy Dis); a végtelen halas tengeren uralkodó Poszeidón (latin neve: Neptunus) és végül az Olümposz későbbi fejedelme, Zeusz (latin neve: Jupiter), a mennydörgő. Zeusz mellékneve volt még Szótér, azaz a "megmentő". (Képünkön Zeusz szobra látható a szentpétervári Ermitázs Múzeumban.)

A ravasz Kronosz nem akart Uranosz sorsára jutni, aki megjósolta neki, hogy őt is az egyik gyermeke dönti le égi trónusáról. Ezért amint gyermekei Rheiának, az istenek anyjának méhéből világra jöttek, Kronosz azon nyomban lenyelte őket. Egymás után tüntette el torkában Hesztiát, Démétért, Hérát, Hádészt és Posszeidónt. Rheia kétségbeesve látta, mint válnak gyermekei Kronosz bendőjének martalékává. Midőn az istenanya legifjabb gyermekét várta, elhatározta, hogy ezt az egyet megmenti férje elől. Könyörögve fordult szüleihez, Uranoszhoz és Gaiához segítségért. A két isten furfangos tervet eszelt ki. Miután megszülte Zeuszt, szülei tanácsára fehér gyolcsba csavart nagy kerek követ tett Kronosz kezébe. Az ég ura mohón nyelte le a fiának vélt követ és megnyugodott, hogy ismét megszabadult a hatalmát fenyegető veszedelemtől. Amikor pedig a világra ráborult az éj sötét leple, Rheia karján a piciny Zeusszal kilopózott Kronosz palotájából és Kréta szigetére futott. Az erdő borította Dikté hegy mély barlangja lett a kicsiny Zeusz otthona. Rheia a csecsemőt Kréta első királyának Melisszeusznak a leányainak, a hegy két nimfájának, Adraszteiának és Idának a gondjaira bízta. A nimfák szerető gondoskodással nevelték a nagy jövőjű istenfiút. Összegyűjtötték a krétai harcosokat, a kúrészeket, hogy őrt álljanak a barlang előtt. Az őrködő vitézek dárdáikat ércpajzsaikhoz veregették, nehogy Zeusz sírása Kronosz fülébe jusson. A nimfák hegyi kecskéje, Amaltheia tejével és a szorgos méhek mézével táplálták Rheia gyermekét. Amaltheia oly bőséges és tápláló tejet adott, hogy midőn kimúlt, a hálás Zeusz az égboltra emelte és csillagképet formált belőle. Szarvából bőségszarut varázsolt, amelyből kifogyhatatlan gazdasággal ömlik az étel és az ital. Bőréből pedig győzhetetlen pajzsot készített magának, amit aigisznek hívtak. A pajzsot a rettentő Gorgó-fő díszítette és a villám sem hatolt keresztül rajta. A jó tápláléktól és a szíves gondoskodástól Zeusz csakhamar ifjúvá serdült.

A fiatal isten fájdalommal hallotta bátyjai és nővérei sorsát. Amikor már erősnek érezte magát, elhatározta, hogy harcba indul Kronosz ellen és megszabadítja testvéreit és ledönti trónjáról a kegyetlen istent. Zeusz Ókeánosz egyik lányát Métiszt hívta segítségül. Métisz füvekből varázsitalt készített és néhány cseppet Kronosz ételébe kevert. Az istenek urát heves görcsök fogták el, öklendezni kezdett és szép sorjában kihányta lenyelt gyermeit. Legelőször a követ, majd egymás után Poszeidónt, Hádészt, Hérát, Démétért és Hesztiát. Így lett Zeusz, a legfiatalabb isten a legidősebb. Az istenfiak nyomban haraggal fordultak trónjára féltékeny atyjuk ellen és Zeusszal szövetkezve megkezdték a nyílt küzdelmet Kronosz uralmának megdöntéséért. Kronosz testvéreihez, a titánokhoz folyamadott. Rheia nem hagyta el férjét, akinek tábora az Othrüsz hegyén volt. Zeusz és testvérei pedig az Olümposz hófedte bérceit szállták meg. A kíméletlen harc éveken át folyt, hiszen halhatatlanok álltak halhatatlanokkal szemben. A ravasz Kronoszon nem volt könnyű győzedelmeskedni. Zeusz elkeseredésében nagyanyjához, Gaiához fordult segítségért. Gaia megjövendelte Zeusznak, hogy győzni fog, ha megnyeri szövetségesül a Tartaroszba zárt százkezűeket és a küklószokat. Zeusz megfogadta az istenanya tanácsát. Kiszabadította láncaiból Gaia három fiát, a kemény öklű Kottoszt, az erős Briareuszt és a soktagú Güészt. Felhozta a Tartaroszból a három küklopszot is, majd megnyerte szövetségesül Ókeánosz leányát, Sztüxöt, az alvilág folyóját és annak lányait : Níkét, a győzelmet; Kratoszt, az erőt; Biét, az erőszakot és Zéloszt, a haragot. A titánok közül egyedül csak Prométheusz, Iapesztosz fia állt Zeusz oldalára, mert anyja Themisz időben kioktatta. A küklopszok rettentő fegyvereket kovácsoltak. Poszeidónnak háromágú szigonyt készítettek, mellyel habosra kavarhatta a borszínű tengert. Hádész láthatatlanná tevő sisakot kapott és így észrevéthetetlenül megközelíthette ellenfeleit. De a leghatalmasabb fegyver Zeusznak jutott: az eget-földet rázó mennydörgés és a vakító villám, amellyel bárkit halálra sújthatott. 

Istenek Raphael fraskóján (Villa Farnesina, Róma)

A harc tizedik esztendejében Zeusz újabb rohamra indult Kronosz ellen. Az első sorban a százkezű óriások kapaszkodtak szélsebesen Othrüsz ormai felé. Megragadták az villámok fényétől elvakított, tehetetlen titánokat. Erős kötelekkel megkötözték őket és a Tartarosz mélyébe hurcolták őket, oda, ahol eddig ők maguk sínylődtek. A titánokat legyőzték, Kronosz elveszítette hatalmát. Később Zeusz Kronosznak megkegyelmezett, felengedte a Tartarosból, de száműzte. A messzi nyugaton a Boldogok Szigetein, az üdvözült halottak fejedelmévé tette. Zeusz elfoglalhatta égi trónusát az Olümposzon. A Messzedörgő nem feledkezett meg társairól. Megosztota testvéreivel a világ uralmát. Ő maga uralkodott az égben, Poszeidón a tenger feletti hatalmat örökölte. A szelíd Démétér istenasszony uralta a föld színét, Hádész osztályrésze pedig a sötét alvilág, a holt lelkek birodalma lett. A küklopszoknak megparancsolta, hogy ezentúl ők készítsék az istenek fegyvereit. A Hekatonkheirektől, azaz a százkezű nagybátyjaitól rettegett Zeusz. Nem akart több háborúságot az istenek között, ezért a szörnyeket újra láncra verte és visszazárta föld alatti börtönükbe, ahol a titánok őrzését rendelte el nekik. A villámok félelmetes ura, a messzedörgő Zeusz uralkodott égen és földön. Haragját istenek és emberek egyaránt rettegték. Hatalma mindenüvé kiterjedt, tekintete áthatol a sűrű fellegeken, behatolt a föld mélyébe. Ő szabta meg a mindenség törvényeit. Amikor a titánok harca folyt, akkoriban már tele volt a világ istenekkel és mindegyik teljesebbé tette a világot valamivel, ami addig hiányzott.

Az Éjszaka leányai a Nappal és a Végzet, fiai a Halál, Hüpnosz, az álom és Mómosz, az örök gáncsoskodó, aki még az istenek alkotásaiban is csak kivetnivalót talált. Az Éjszaka leányai voltak a Moirák (latin nevük: Párkák): Klóthó, Lakheszisz és Atroposz. Ők voltak a sors kérlelhetetlen istennői, akik az élet fonalát fonják, alakítják és elvágják. Más hagyományok szerint a Moirák Zeusz és Themisz leányai. Nüksz leánya volt még Nemeszisz, aki minden bűnt megtorol és Erisz, a viszály istennője. Kronosz fia először Ókeánosz és Téthüsz titán leányát, Métiszt, az okosság istennőjét vette nőül. Gaia és Uranosz nem jó szemmel nézték Zeusz házasságát. Amikor Métisz gyermeket várt Zeusztól, akkor figyelmeztették, hogy ha világra hozza, a gyermek a sors rendelése szerint a bukását fogja okozni. Ezért Zeusz, atyja példáját követve lenyelte Métiszt. Vele együtt az Olümposz ura magát az isteni bölcsességet is bekebelezte. Nemsokára Zeuszt szörnyű fejfájás lepte meg. Napokig szótlanul ült trónusán és keservesen nyöszörgött. Az istenek szánakozva állták körül, de egyikük sem tudott segíteni rajta. Midőn Zeusz fájdalmai elviselhetetlenné váltak, előlépett Héphaisztosz, a mennyek kovácsa és rézbaltájának egyetlen csapásával felnyitotta atyja fejét, ahonnan egy istennő emelkedett ki teljes fegyverzetben : Pallasz Athéné. Amint körültekintett, az Olümposz megrendült és a tengeren roppant bíborszínű hullámok tornyosultak. Pallasz Athéné volt hivatva arra, hogy a pajzsával óvja a harcok rettenthetelen hőseit. Ő tanította meg az embereket a szerszámok használatára, a különféle mestreségekre, a fonásra, szövésre. Minthogy anyja bölcsességét örökölte, a bajbajutottak hozzá fordultak tanácsért és Athéné soha nem hagyta cserben az elesetteket. Métisz után Zeusz Uranosz és Gaia leányát, a természet és az erkölcs rendjénel őrasszonyát, Themiszt választotta. Frigyükből születtek a Hórák : Eunomia, a törvényesség, Diké, az igazság és Eiréné, a béke. A Hórák ügyeltek az évszakok váltakozására és az erkölcsi világ rendjére. Zeusz asszonyainak sorában Themiszt Mnemoszüné, az emlékezet istennője követte. A mennydörgés ura kilenc éjet töltött kedvesével és a törvényszabta idő múltán Mnémoszüné kilenc istenasszonyt hozott világra a Helikón lankáinak tövében. Megszületett a kilenc múzsa, akik táncaikal és dalaikkal vidították az istenek lakomáikon és ünnepségeiken. Ők voltak a művészetek és a tudományok sugalmazói : Kleió, a dicsőség hírnöke - a történetírás, Euterpé, az örömet nyújtó - a lírai költészet, Thaleia, a viroló - a színművészet, Melpomené, a dalos - a tragédia, Terpszikhoré, a táncos kedvű - a tánc, Erató, a bűbájos - a szerelmi költészet, Polühümnia, a sokoldalú - az eposz és némajáték, Urania, a mennyei - a csillagászat, Kalliopé, a szépszavú - az epikus költészet istennője. 

Héra, Kronosz és Rheia leánya Számosz szigetén született és Arkadiában nevelkedett. Ikertestvére, Zeusz kezdetben sikertelenül udvarolott neki. Hérának csak akkor esett meg rajta a szíve, mikor Zeusz megtépázott kakukknak álcázta magát. Miközben Héra gyöngéden melengette a keblén, Zeusz gyorsan újra felöltötte igazi alakját és megerőszakolta Hérát. Így aztán, hogy a szégyent elkerülje, kénytelen volt hozzámenni. Valamennyi isten vitt ajándékot a lakodalmukra. Földanya például egy aranyalmafát ajándékozott Hérának. Az örök ifjúság almáinak őrzői voltak a Heszperiszek Héra gyümölcsösében az Atlasz hegységben. Héra és Zeusz Számosz szigetén töltötték nászéjszakájukat, amely háromszáz évig tartott. Hérának és Zeusznak három gyermeke született, három isten: Árész (latin neve: Mars). Hadisten, az alattomos, csalárd háború, a harc kedvéért való harc istene. Kísérői Erisz, a viszály istennője és a vérszomjas Enüo, a Graiák egyike. Ők a Gorgók nővérei voltak, akik születésüktől fogva öregasszonyok. Jellegzetességük, hogy egy közös szemük egy foguk van. Árész lovainak neve: Villogás, Láng, Lárma és Rettenet. Héra és Zeusz gyermeke volt Hébé, az ifjúság istenasszonya, aki később Héraklész felesége lett. Harmadik gyermekük Eileithüia, aki az újszülötteket segítette a világra. 

Negyedik gyermekük elvileg Héphaisztosz (latin neve: Vulcanus) volt, aki egyesek szerint szűzen fogant. Ezt a csodát mindaddig nem akarta elhinni Zeusz, amíg be nem ültette Hérát egy székféle gépezetbe, amelynek karjai átölelték és fogvatartották a benne ülőt. Így kellett megesküdnie Hérának a Sztüxre, hogy nem hazudik. Héra apa nélkül szült csúf fiát,Héphaisztoszt lehajította az Olümposzról. A tengerbe esett, ahol a néreisek - Thetisz és nővérei - szelíden karjaik közé fogták és felnevelték. Örökre sánta maradt, de a kovácsmesterséget nagyszerűen értette. Először a tenger mélyén egy barlangban készített drága ékszereket jótevői számára, a néreiszeknek. Később visszatért az Olümposzra, ahol ragyogó kovácsműhelyt állított fel és csodás ércpalotát emelt az isteneknek. Később Aphrodité férje lett és kettőjük fia Érosz (latin neve: Amor vagy Cupido), a szerelmi vágy istene. Az érzéki természetű Zeusz számos titánoktól vagy istenektől származó nimfával hált együtt és az ember teremtése után halandó nőkkel is. Négy nagy Olümposzi istent nemzett házasságon kívül. Elsőnek Hermészt Maiával, Atlasz leányával, aki az arkadai Küllené-hegy egyik barlangjában hozta világra fiát. Ő lett Apollón közbejárásával a tizenkettedik olümposzi isten. Zeusz adott neki egy fehér szalagokkal díszített hírnöki pálcát, amelyet mindenkinek kötelessége volt tisztelni. Kapott még egy kerek kalapot az eső ellen védelmül és egy szárnyas aranysarut, amely szélsebesen röpítette tova. Irisz, a szivárvány istennője mellett így lett Hermész az istenek másik hírnöke. Hermész találta fel a kavicsokból való jóslást és a kockajátékot. Hádész is szerződtette hírnökének. Az volt a feladata, hogy aranybotját a haldoklók szemére téve, szelíden, de ékesszólón elszólítsa őket az élők sorából. Segített a Moiráknak összeállítani az ábécét. Ő találta fel a csillagászatot, a zenei skálát, az ökölvívást, a tornát, a súlyokat és mértékeket valamint az olajfatermesztést.

További istenek születése

Hermésznek számtalan fia volt, többek közt Ekhión, az argonauták hírnöke, Autolükosz, a tolvaj és Daphnisz a pásztorköltészet feltalálója. Hermész és Pénelopé gyermeke Pán, aki kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen. A másik két isten Apollón és Artemisz Létóval (latin neve : Latona) való kapcsolatából származik. Amikor együtt háltak, önmagát is, a leányt is fürjé változtatta. A féltékeny Héra azonban utasította Püthón kígyót, hogy vegye üldözőbe Létót és kijelentette, hogy nem engedi, hogy Létó olyan helyen szüljön, ahol a nap süt. Létónak a Déli Szél szárnyán sikerült eljutnia a Délosz közelében fekvő Ortügiára, aholvilágra hozta Artemiszt, aki születése után nyomban segített átkeli anyjának egy olajfa és egy datolyapálma közt megszülniApollónt. Délosz addig úszó sziget volt, ettől fogva azonban mozdulatlanná vált és isteni parancsra senkinek sem volt szabad megszületnie vagy meghalnia rajta. Ezért a betegeket és a terhes asszonyokat átszállították a tengeren Ortügiára. Apollón (latinul: Phoibosz Apollón) a görög mitológiában napisten, a jóslás és a költészet istene. Artemisz (latinul: Diana) holdistennő és a vadászat istennőjévé vált. Zeusz halandónak álcázva kikezdett Szemelével, a thébai Kadmosz lányával is. Héra azonban öregasszony alakjában arra biztatta a körülbelül hatodik hónapban lévő Szemelének, hogy kérje meg titokzatos szeretőjét, hogy fedje fel igazi alakját és természetét. Mikor Zeusz visszautasította Szemelé kérését, akkor nem volt hajlandó többé az ágyba feküdni. Zeusz erre mérgében mennydörgés és villámlás formájában mutatkozott meg és Szemelé belepusztult. Hathónapos magzatát azonban Hermész megmentette : bevarrta Zeusz ágyékába, ahol három hónapig fejlődött. Mikor elérkezett az ideje Zeusz világra hozta Dionüszoszt, akinek a neve azt jelenti, hogy "kétszer született" vagy a "kettős ajtó gyermeke". Másik neve a mitológiában Bakkhosz. Nevelőanyja Inó, aki Leukothea néven tengeristennő, a hajótöröttek megmentője lett. Dionüszosz a szőlőművelés, a bor és a mámor istene lett. Kísérői a bacchánsnők, szatírok és a mainaszok, azaz az "őrjöngők", akik elragadtatott asszonyok. Zeusz anyja, Rheia előre látta, hogy mennyi bajt fog okozni fia bujasága. Egyszer még saját testvérei is fellázadtak ellene, de Thetisz, a nereida, Briareusz segítségével megmentette. Az összeesküvést Héra vezette ellene, akit csuklójára csatolt aranybilincseknél fogva felakasztott az égboltra és mindkét bokájára egy üllőt kötött. Zeusz és Demétér leánya volt Perszephoné (latin neve: Proserpina), akit később elrabolt Hádész. A felesége lett, az alvilág királynője, ami ellen Démétér tiltakozott. Zeusz úgy tett igazságot, hogy az év egyharmadában Perszephoné Hádésszal lehet. A természet ekkor jelzi Démétér fájdalmát. Démétér a halandó Iasziónnal is ölelkezett a barázdák között, akit a féltékeny Zeusz villámmal halálra sújtott. Iaszón és Démétér fiát Plutoszt, a Gazdagságot Eiréné, a béke nevelésével bízott meg Zeusz és bőségszaruval ajándékozta meg. Kronosz leányai közül csak Hesztia nem ismerte meg a szerelmet. Ő mások házi tűzhelyére vigyázott. Külön temploma nem volt, de valamennyi isten templomában tiszteletben részesült.