.
    

   

Kinizsi Pál, a törökverő

Kinizsi Pál, a törökverő

/Harmat Árpád Péter/

 

Kinizsi Pál volt a török idők, Hunyadi János utáni másik legnagyobb alakja. Mátyás király sikeres hadvezéreként soha életében egyetlen csatát sem veszített el. Tatay Sándor 1955 –ben megírt híres regénye (Kinizsi Pál) tette igazán emlékezetessé legendáját. Ebben szerepel az a jelenet, melyben az ifjú molnárlegény, Kinizsi Pál egy százkilós malomkövet tálcaként használva kínálja meg egy pohár vízzel az arra vadászó Mátyás királyt.

Kinizsi 1431 körül született, egy Bihar megyei molnár (vagy kisnemes) fiaként. Nem ismerjük pontosan származását, és kamaszkori tetteit sem, de annyi bizonyos, hogy huszonévesen már Mátyás király katonája volt. Mátyás uralkodásának egyik legfőbb jellemzőjét a cseh-morva területeken vívott hadjáratok jelentették, mivel leginkább a cseh trón megszerzésére és azon keresztül a német-római császári trón megkaparintása vágyott. A csehek térdre kényszerítés érdekében Mátyás a magyar seregekkel évekig harcolt Morvaországban, majd Ausztriában. Ezekben a harcokban tűnt ki katonai tudásával Kinizsi Pál. Hunyadihoz hasonlóan gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán. A király 1468 –as morvaországi hadjáratában már főtiszti rangban esik róla említés, és Magyar Balázs tehetséges alvezéreként tartják számon. Gyors előléptetésit ő is részben legendás testi erejének köszönhette. A korszak szülötte, Heltai Gáspár – aki találkozott és beszélt olyanokkal, akik közelről ismerték Kinizsit - „Herkules termetű embernek” nevezte az ifjút. Ott volt Olmütz ostrománál és a lovagi tornákon is sorozatban győzelmeket aratva szerepelt. Kinizsi az 1470 –es évekre már Mátyás egyik kedvenc hadvére lett. Egyik legendás haditette 1474 –ben Boroszlónál esett meg, amikor Mátyás királyt és főerőit a nagy túlerőben lévő lengyel-cseh seregek körbezárták a boroszlói várban. A menekülés lehetetlennek tűnt, ám Kinizsi lovascsapatai – melyek a váron kívül harcoltak – mégis kikényszerítették az ostromlók visszavonulását. Ugyanis nagy merészen Krakkóig kalandoztak és az ostromlók minden utánpótlását elvágták. Így esett meg az a történelmi szenzáció, hogy a kiéhezett ostromló sereg volt kénytelen békét (és élelmet) kérni az ostromlottaktól.

Mátyás hálája nem maradt el, Kinizsinek adományozta a nagyvázsonyi várat. (itt vette feleségül Magyar Balázs lányát Benignát) és kinevezte temesi ispánnak illetve a délvidéki csapatok főkapitányának. Kinizsi leghíresebb csatáját 1479 október 13-án vívta a török ellen az erdélyi Kenyérmezőn. Ali Kodzsa ruméliai beglerbég 20 ezres török-román haddal tört be Erdélybe azért, hogy megpróbálja teljesen kifosztani a tartományt. Az akkori erdélyi vajda, Báthory István teljes haderejével próbálta útját állni Kenyérmezőnél, ám a túlerő fokozatosan legyűrte. Ekkor érkezett a helyszínre Kinizsi Pál legendás lovascsapata, mely hihetetlen elszántsággal támadta hátba az oszmánokat. Korabeli krónikások feljegyzései szerint Kinizsi két karddal harcolt az ütközetben és a törökök rettegve menekültek előle.

Kinizsi Pál később, az 1480 –as években Szerbiában, illetve a délvidéken harcolt, és többször győzött Iskender bég felett. Emlékezetes győzelmei voltak Szendrőnél (1482), Temesvárnál (1484) is. Hírneve bejárta az országot és nevét a törökök is rettegve emlegették.Kinizsi legendájához az is hozzátartozik, hogy török foglyaival keménykezűen bánt, és nem egyszer kegyetlen kínzásokkal vallatta ki őket. Már koros ember volt, amikor Mátyás meghalt. Kinizsi azonban nem támogatta Mátyás törvénytelen fiát Corvin Jánost, és a többi nemeshez hasonlóan uralkodásra alkalmatlannak tartotta. (Ebben szerepe volt annak is, hogy a magyar nemesek nem akartak a trónra újra egy erőskezű Hunyadit.) 1490 nyarán a csontmezei csatában (Tolna megyében) megakadályozta, hogy Corvin János elrabolja az országból apja kincseit, majd minden befolyásával II. Ulászlót támogatta.

Az új uralkodó érdekeit szem előtt tartva a nyugati határszélen sorra foglalta vissza Miksa császár által korábban elfoglalt magyar városokat illetve Székesfehérvárt és Veszprémet. Élete utolsó szakaszában a Mátyást korábban szolgáló fekete sereget regulázta meg, mely zsold hiányában fosztogatta a magyar falvakat. Utolsó éveiben a délvidéken viselt hadat a török ellen: kétszer mentette fel Nándorfehérvárt, sőt Szabács és Jajca alatt is győzött. Szolgálataiért II. Ulászló 1494 elején országbíróvá nevezte ki. Végül szélütés (agyvérzés) következtében halt meg 1494 őszén. Kinizsit a „verhetetlen” magyar hadvezért a nagyvázsonyi pálos kolostorban temették el. Olyan hadvezér hunyt el vele, aki élete alatt csak győzött, egyetlenegy vereséget sem szenvedett.

Harmat Árpád Péter

------------------------