.
    

   

Abraham Lincoln élete

Abraham Lincoln élete

/Harmat Árpád Péter/

 

Abraham Lincoln (1809-1865) a történelem egyik legismertebb alakja volt, hiszen az USA 16. elnökeként és az amerikai polgárháború hőseként élete visszavonhatatlanul része lett világunk krónikájának. Napjainkban Lincoln neve fogalom Amerikában, arcképe díszíti az egycentes fémpénz és az ötdolláros bankjegy előoldalát, Washingtonban pedig hatalmas emlékmű emlékezteti életére és tetteire az embereket. Neve összefonódik a rabszolgaság elleni küzdelemmel, a polgárháborúval és az egységes Amerikai Egyesült Államok megteremtésével.

Gyermekkor, ifjú évek

Abraham Lincolt 1809. február 12-én született a Kentucky állambeli Hodgenville-ben. Alig volt 7 éves, mikor családja Indiana államba költözött, majd végül 1830-ban Illinois-ban telepedett le. Lincoln ifjúkorát a kalandvágy és az útkeresés jellemezte. Számtalan munkát kipróbált, még az indiánok elleni harcokban is részt vett. Végül a politika és az ügyvédi pálya vonzotta leginkább. A hatalmas termetűre nőtt, több mint 190 centis Lincoln 1837-ben végül jogász lett és 28 évesen ügyvédként kezdett praktizálni. Közben több szerelmi „kaland” után az ifjú Lincoln megismerte a gazdag, rabszolgatartó családból származó (!) Mary Owenst és 1842 novemberében el is vette feleségül. A pár 1844-ben házat vásárolt Springfieldben, közel Lincoln ügyvédi irodájához. Miközben az ambíciózus jogász egyre magasabb szintre emelkedett a politikai és társadalmi élet "ranglétráján", négy fiúgyermekkel gazdagodott családja.

Lincoln politikai pályája

Szinte az ügyvédkedéssel egyszerre kezdődött Lincoln érdeklődése a politika iránt. Már jogi pályája kezdetén a whig párt konzervatív ideológiája és programja vonzotta leginkább így csatlakozott is hozzájuk. Már ekkor nyilvánvalóvá tette, hogy ellenzi a rabszolgatartás rendszerét. Harmincas éveiben az illinois-i parlamentben tevékenykedett, majd 1847-ben alig 38 évesen bekerült a washingtoni törvényhozásba is. A politika egyre inkább kitöltötte életét és bár a kortársak, barátok véleménye szerint házassága a legkevésbé volt boldognak mondható, gyermekeiért valósággal rajongott.

Az 1858 -as esztendő fordulópontot hozott életében, ugyanis ringbe szállt a szenátorságért, s bár alulmaradt, nyilvános szereplései révén országosan ismertséget szerzett. Később, 1860-ban ő lett a frissen alakult Republikánus Párt elnökjelöltje,  William Henry Seward ellenében. Lincoln a kampány során növesztette meg szakállát, és a furcsa formájú arcszőrzet egyedivé tette amúgy sem hétköznapi, nyakigláb megjelenését. Elnökválasztási kampánya viharosra sikeredett főleg azért, mert egyik beszédét félreértették a déli államok. A kérdéses szónoklatában ugyanis arról értekezett, hogy megválasztása esetén  egységes berendezkedést pártolna, és nem örülne, ha országában két különböző állammodell létezne a rabszolgaságot illetően. A déliek ezt úgy értelmezték, hogy ha Lincoln lesz az elnök, akkor azonnal eltörli a rabszolgaságot. Tiltakozásuk jeleként a déliek rögtön bejelentették elszakadási szándékukat, sőt 1861 februárjában még egy merényletet is megkíséreltek ellene. (A merényletet Allan Pinkerton leplezte le, aki az első modern detektív irodát működtette az USA területén.) A polgárháború már ekkor reális veszéllyé változott. Közben Lincoln megnyerte a választásokat és első republikánusként beköltözhetett a Fehér Házba. Beiktatására, az USA 16. elnökeként 1861. március 4-én került sor.

Lincoln elnöksége (1861-1865)

Alig pár héttel Lincoln beiktatása után az elszakadásra készülő déli államok megalakították a Konföderációt, majd csapataik 1861. április 12-én megostromolták a Sumter-erődöt. Ezzel kitört az 1865-ig tartó polgárháború. A véres harcok közepette Lincoln 1863 első napján aláírta az emancipációról szóló proklamációt, amely mindörökre szabadnak nyilvánította az északiak által elfoglalt déli területeken élő rabszolgákat. A rabszolgaság teljes eltörlését a harcok lezárulását követően az amerikai alkotmány 1865-ben elfogadott 13. kiegészítése mondta ki. A polgárháború tovább folyt. Az első években még a déliek katonai rutinja nagy győzelmeket hozott a richmondi rabszolgatartó vezetésnek.

A polgárháború menetében a fordulatot az 1863-as esztendő hozta meg. A harcok harmadik évére ugyanis kimerült a déliek – eleve sokkal gyengébb – ipara, a partjaiknál húzódó tengeri blokád pedig szinte lehetetlenné tette azt, hogy régi szövetségesüktől és partnerüktől, az angoloktól kapjanak támogatást. A háború olyan irányba vitte a harcmódot, mely az ipari forradalom vívmányait jobban alkalmazó félnek – így az északiaknak – kedvezett. Fontos szerepe lett a vasútnak (utánpótlás szállítása, katonák átcsoportosítása) a gőzhajóknak (az északi Monitor és a déli Merimack nevű hajók harca) illetve az új típusú kézifegyvereknek és a nagy létszámú gyalogságnak. Az új muskéták már huzagolt csővel és kúpos lövedékkel készültek, így megnőtt a találati pontosság, ami miatt a harcoló felek áttértek a lövészárkok alkalmazására. (Az új fegyverekkel öngyilkossággá vált az 1862 előtti hagyományos, egymás felé menetelve sortűzzel harcoló taktika.) A déliek 1863 –ban két súlyos vereséget szenvedtek: ugyanis előbb 1863 július 1-3 közt Washington közelében, a Gettysburg –i csatában, majd néhány nappal később délen a Mississippi partján a Vicksburgi csatában következett be megrendítő déli vereség.

Lincolnt időközben 1864-ben újraválasztották és 1865. március 4-én újra beiktatták hivatalába. Egy hónappal később, 1865. április 14-én este a washingtoni Ford színház páholyában azonban fejbe lőtte egy John Wilkes Booth nevű színész, aki a déliek ügyével szimpatizált. Az elnök másnap reggel nyolc órakor belehalt sérülésébe. Booth csupán 11 nappal élte túl, mivel a hatóságok menekülés közben egyonlőtték. Lincolt az Egyesült Államokban a közvélemény máig a legkiemelkedőbb elnökök közé sorolja, washingtoni emlékműve egész korszakát szimbolizálja.

Harmat Árpád Péter