Az angol királyi dinasztia

és az évszázad esküvője

/Harmat Árpád Péter/

2011 április 29-én zajlott az évszázad esküvőjének tartott házasságkötés II. Erzsébet  angol királynő idősebbik unokája William (Vilmos)  herceg és szerelme Kate Middleton között. A ceremónián 1900 vendég vett részt a Westminster apátságban, a londoni utcákon százezrek örvendeztek, világszerte 2 milliárd ember nézte a tévéközvetítést. Kétszer annyian, mint 30 évvel korábban Vilmos szüleinek, Károly hercegnek és Dianának az esküvőjét. (Az esküvőről később bővebben írunk.) Az esemény részint felpezsdítette Anglia, sőt az egész világ közvéleményét, részint a figyelmet és érdeklődést az angol uralkodóház felé fordította. Nézzük meg tehát ezt a bizonyos uralkodóházat: honnan eredeztethetőek első ismert tagjai és milyen családi elágazások eredménye a mai Windsor-ház, melynek William herceg is tagja?

A Windsor-ház eredete

Az első, amit ki kell jelentenünk, hogy Anglia történelmében valójában hét uralkodói dinasztiáról beszélhetünk, ezek pedig a következők: Normann, Anjou-Plantagenet, Lancester - York, Tudor, Stuart, Hannover és Windsor. A sorban utolsó előtti Hannover-ház valójában német (egész pontosan pfalzi és hannoveri) főnemeseket hozott Anglia élére és I. György megkoronázásával, 1714-ben kezdte uralmát. A hannoveriek angliai hatalmát hosszas bonyodalmak előzték meg, ugyanis a korábban regnáló Stuart-ház 1714-ben még rendelkezett egyenes ági angol leszármazottakkal, így a trónon szóba jöhetett volna II. Jakab fia Jakab Edward is. Anglia azonban elvetette a Stuartok további uralmát, mert a régi, skót gyökerekkel bíró angol dinasztiát katolikus barátnak tartotta. A szigetország lakossága mindenképp protestáns királyra vágyott, így mondhatni „kapóra jött” számukra I. Jakab lányának, Stuart Erzsébetnek V. Frigyes pfalzi választófejedelemmel kötött házassága. A frigyből ugyanis 1630-ban egy leány született, Pfalzi Zsófia, akit később a hannoveri fejedelemhez, Braunschweig-Lüneburg Lajos Györgyhöz adtak. A fontos házasságból 1660-ban életképes protestáns fiú utód látta meg a napvilágot, a későbbi I. György.  Ő már mindenben megfelelt az angol követelményeknek, hisz anyja ágán I. Jakab dédunokájaként az ősi angol királyok leszármazottját tisztelhették benne, ám ugyanakkor a protestáns vallás követelményeinek is teljesen megfelelt. Az öröklésből kizárt Stuartok, persze nem törődtek bele félreállításukba, és 1715-ben, majd 1746-ban is kísérletet tettek a hatalom átvételére. (Először II. Jakab fia Jakab Edward, majd unokája Károly Edward vívott sikertelen harcokat a trónra kerülő Hannoveriekkel.)

I. György személyében tehát 1714-ben Anglia élére egy új, német származású dinasztia került, mely vékony szállal kötődött csupán az ősi angol uralkodókhoz. Maga György király például csak németül tudott, egyáltalán nem is beszélt angolul, így főként miniszterei kormányoztak helyette. Megkoronázásához 1701-ben egy új trónöröklési törvényt kellett becikkelyezni, mely kimondta, hogy amennyiben nincs közvetlen örököse Nagy-Britannia trónjának, akkor egy protestáns rokon kerülhet a trónra. I. György után fiára II. Györgyre, majd unokájára III. Györgyre szállt a korona. III. György (1760-1820) volt az első olyan Hannover-házi uralkodó, aki már Angliában látta meg a napvilágot, és aki már inkább angolnak, mint németnek vallotta magát. Az ő uralma idején veszítette el Anglia az amerikai gyarmatokat. Az összesen 60 éven keresztül, 1760 és 1820 közt uralkodó koronás fő fiaira hagyta a trónt: így az ország élén előbb IV. György (1820-1830) majd öccse IV. Vilmos (1830-1837) következhetett. Ekkor azonban súlyos probléma állt elő: a két fiú nem hagyott hátra fiú utódokat, harmadik testvérük Edward herceg pedig elhalálozott. A helyzetet mégis Edward oldotta meg, lévén, hogy elhalálozása előtt nyolc hónappal kislánya született, a későbbi I. Viktória. Az alig 18 évesen trónra lépő királynő volt a leghosszabb ideig hatalmon lévő brit uralkodó, ugyanis 63 és fél éven keresztül viselte a koronát. Ezen idő alatt Nagy-Britannia gyarmatbirodalma megháromszorozódott, és az ipari forradalom alatt a világ vezető ipari nagyhatalma lett. I. Viktória (1837-1901) Albert német herceghez ment feleségül, akinek teljes neve (Francis Albert Augustus Charles Emmanuel von Sachsen-Coburg und Gotha) bizonyította, hogy a Hannover-ház helyett megint egy új dinasztia kezébe került az angol korona, mely a Szász-Coburg-Gotha-ház nevet kapta. Viktóriát fia, VII. Edward (1901-1910) követte a trónon, majd 1910-ben unokájára, Györgyre szállt a korona. V. György (1910-1936) a történelem egyik legzavarosabb korszakában foglalta el a trónt. A 45 évesen megkoronázott királynak ugyanis már alig négy évvel trónra lépése után Európa történetének addigi legnagyobb nemzetközi válságával kellett szembenéznie, nevezetesen az első világháborúval. Angliát minden szempontból megviselte és kimerítette az elhúzódó küzdelem. A lakosság érzelmei egyre inkább a németellenesek lettek, így a német felmenőkkel rendelkező királyi család számára évről évre kínosabbá vált családnevének öröksége. Végül V. György 1917-ben úgy döntött nevet változtat és az idegen hangzású, németes csengésű „Sachsen-Coburg und Gotha” helyett felvette a Windsor nevet.

Közvetlen előzmény volt, hogy H. G. Wells angol író 1917 májusában arról írt cikket, hogy a Szász-Coburg-Gotha-Hannover család válasszon az európai rokonság és a brit nép között. A királyi ház új nevére a megoldást a király magántitkára, Arthur Bigge, Lord of Stamfordham találta meg: Windsor-ház. Itt született 1312-ben a „windsorinak” is nevezett III. Edward, itt élt Egbert angolszász király (802-839), Hódító Vilmos építette erődítménnyé, itt született a Magna Charta és alapította meg az itt született II. Edward a térdszalagrendet. A Kipling által „windsori özvegynek” nevezett Viktória is a kastély parkjában van eltemetve. Így jött létre királyi proklamációval 1917. július 17-én a House of Windsor. V. György halála után, 1936 januárjában idősebbik fia, a 42 éves VIII. Edward lépett a trónra. Ekkor még senki sem sejtette, hogy ő lesz a brit korona történetében az egyik legnagyobb botrány főszereplője. Edward ugyanis még trónörökös korában beleszeretett egy amerikai, férjes asszonyba, bizonyos Mrs. Simpson-ba, aki Eduárd trónralépése után ugyan elvált férjétől, de a király az anglikán egyház előírásai miatt nem vehette feleségül. Mivel a nőt bojkottálta mindenki, alkotmányos válság tört ki, Eduárd pedig inkább a szerelmét, mint a koronát választotta, s pár hónapi uralkodás után lemondott a trónról. A botrányt követően a lemondott király öccse foglalta el a trónt VI. György (1936-1952) néven. Az új uralkodó nem érezte méltónak magát élete legfontosabb szerepére, mert borzalmas dadogása miatt képtelen volt nyilvánosan beszédet tartani. Végül úrrá lett problémáján, az ország méltó ura lett, és hősiesen vezette Angliát a második világháború éveiben. (A dadogó király történetét egy 2010-ben forgatott amerikai film dolgozta fel  - A király beszéde - Tom Hooper rendezésében, Colin Firth és Geoffrey Rush főszerepésével.) VI. György egészségi állapota  1948-tól folyamatosan romlott, meg akarván előzni a lába elüszkösödését, 1949 márciusában trombózissal megoperálták. Az operáció sikerült, de 1951 nyarára az orvosok megállapították, hogy a királynak tüdő- és gégerákja van, ezért szeptember 26–án eltávolították a bal tüdejét és a gégeizmait. A halál álmában, 1952. február 6–án hajnalban érte – embólia következtében – a Sandringham kastélyban. 1952-ben, 26 éves leánya Erzsébet követte a trónon.

Anglia mostani uralkodója, II. Erzsébet fiatalon történelmet és jogot tanult, sőt Canterbury érseke vallástörténetet is oktatott neki. Francia és belga nevelőnőktől tanult franciául (ez később komoly hasznára vált a diplomáciában). Zenélni és lovagolni tanult, kitűnő úszóvá vált. 13 évesen megnyerte a Londoni Fürdő Klub gyermek-kupáját. A II. világháború kezdetével a királyi család Windsorba költözött, a háború tartama nagy részét itt töltötték. Ezen időszak a rettegés és a nélkülözés időszaka volt a királyi családnak éppúgy, mint az egész országnak. 1944-től rendszeresen elkísérte a királyt és a királynét belföldi útjaikra. Röviddel 18. születésnapja után kinevezték tanácsadónak, körbejárta az olaszországi hadszíntereket, és átvett néhányat az államfői feladatok közül. Még ebben az évben az Alsóház kérdést intézett a királyhoz, amelyre a korona nevében Erzsébet hercegnő válaszolt. 1945 elején megtanul gépkocsit (teherautót) vezetni. 1945 júliusában repült először repülőgéppel, amikor szüleit kétnapos észak-írországi útjukra kísérte. A háború lezárulta után Erzsébet hercegnő nyilvános megjelenéseinek száma tovább nőtt. Megkoronázására 1953 június 2-án került sor. Hosszú ideje tartó uralkodását Anglia lakosságának nagyobbik része egyértelműen pozitívan ítéli meg. (2007-ben a szigetországban végzett felmérés alapján, amit a 18-24 éves korosztályban végeztek, a megkérdezettek 80%-a választaná a monarchiát a köztársaság helyett. Elemzők szerint ez a nagyszerű eredmény nagyrészt is Erzsébetnek köszönhető.)

Károly és Lady Diana

Jelenleg (2011-ben) a királynő már 85 éves, és bár jó egészségnek örvend, az angol nép mégis sokat foglalkozik családjával, illetve az új uralkodó jelöltekkel: fiával Károllyal és unokáival Vilmossal és Henrikkel.  Fia Károly herceg 1981 július 29-én vette feleségül Diana Frances Spencert, az akkoriban alig 20 éves arisztokrata leányzót, aki származását tekintve ideális jelöltnek tűnt a nála 13 évvel idősebb trónörökös számára. A televízión át is közvetített esküvőt közel egymilliárd ember kísérte figyelemmel. Alig egy - két évvel az esküvő után kiderült: a herceg messze nem szerelemből házasodott. Ezt bizonyítja, hogy ismét viszonyt kezdett korábbi szeretőjével, Camilla Parker–Bowles-szal, míg Diána lovasoktatójával, James Hewitt-tal randevúzgatott. 1992. december 9-én szétköltöztek. 1993. december 3-án Diána bejelentette visszavonulását a nyilvánosságtól. 1996. augusztus 28-án hivatalosan kimondták a válást. Diána 1997. augusztus 31-én veszítette életét egy közlekedési balesetben, Párizsban, az Alma-rakpart közúti aluljárójában, szeretőjével, az egyiptomi Dodi al-Fayeddel és gépkocsijuk vezetőjével együtt. Az autót üldöző paparazzik közül senkit sem vontak felelősségre. A hivatalos vizsgálat a sofőr alkoholos befolyásoltságát és ebből eredő felelősségét állapította meg.

Vilmos és Kate Middleton

II. Erzsébet jelentős népszerűség és presztizs veszteséggel vészelte át a "Diana ügyet", ám a királyi család viszontagságai alig négy évvel Lady Diana halála után tovább folytatódtak. A királynő idősebbik unokája Vilmos ugyanis 2001-ben a skóciai St. Andrews egyetemen megismerte a polgári származású Kate Middletont. A kapcsolat hullámzó változatossággal, akadozva folyt (2007-ben rövid időre szakítottak is) de tíz év elteltével 2011-re mégis stabilizálódott. A királyi családnak el kellett fogadnia, hogy Vilmos polgári származású feleséget fog választani. Kate Middleton, teljes nevén Catherine Elizabeth Middleton egy középpolgári angol család legidősebb gyermeke. 1982. január 9-én született a readingi Royal Berkshire Hospital kórházban. Édesapja Michael Francis, a British Airways légiutaskísérője, majd repülőtisztje (született 1949-ben). Édesanyja Carole Elizabeth (szül. Goldsmith) légiutas-kísérő (született: 1955-ben). A család tulajdonában egy partikellékekkel kereskedő cég van. Szülei 1980. június 21-én házasodtak össze. Egy húga és egy öccse van: Philippa Charlotte, becenevén "Pippa" (szül. 1983), és James William (szül. 1987). Kate Middleton művészettörténeti diplomát szerzett, és nagyban segítette Vilmost is tanulmányaiban. Többek közt az ő érdeme volt, hogy a herceg nem hagyta félbe az egyetemet, és végül ő is lediplomázott, - Kate tanácsára szakot váltva - a földrajz szakon.

Az évszázad esküvője

2011 április 29-én pontban délben kezdődő esketés meglepően rövid ideig tartott, érdekessége volt, hogy Kate - ebben Diana példáját követve - nem fogadott engedelmességet Vilmosnak, csak azt, hogy "szereti, gondoskodik róla, tiszteli és hűséges lesz hozzá." Mikor a "szegénységben, gazdagságban" részhez értek, a menyasszony nem tudta visszatartani mosolyát. Végül Rowan Williams canterbury érsek "az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében házasnak" nyilvánította őket. A gyűrű felhúzását a brit sajtó "minitragédiának" keresztelte el, ugyanis az ékszer kissé nehezen ment fel Kate ujjára. A ceremónia alatt vallásos és nemzeti énekeket, valamint brit szerzők műveit játszották. Az ünnepi mise után már várta az ifjú házasokat egy 1902-ben VII. Edward koronázása alkalmából készített hintó - ugyanaz, amin Diana és Károly is utaztak 30 évvel ezelőtt. Az ifjú pár London főbb nevezetességei mellet a Buckingham-palotába hajtatott. A brit hatóságok egyelőre nem tudták megmondani, hányan ünnepeltek London utcáin. (Egyesek egymillió emberre becsülték a tömeget.) A teljes család, azaz a Windsor-ház és Middleton família fél háromkor jelent meg az erkélyen, ahol végre elcsattant nem is egy, hanem rögtön két hitvesi csók is. Majd a királyi légierő - ahol Vilmos szolgál - bemutatója köszöntötte az ifjú párt. Az erkélyjelenetet egy "szűk" körű, mindössze 650 fős fogadás követte, majd tényleg csak a család és a barátok - körülbelül 300 fő - maradhatott a vacsorára és a táncos lagzira. Ezzel véget ért a modern tündérmese: a polgárleány hozzáment a herceghez - reméljük boldogan élnek, míg meg nem halnak. Vilmos és Kate esküvőjét a londoni Westminster apátságban tartották, így talán érdemes kitérnünk az Angliát szimbolizáló épület történetére.

A Westminster apátság története [1]

A székesegyház hagyományosan az angol királyok koronázási és temetkezési helye, funkciója alapján egy gyülekezet nélküli templom. Helyén eredetileg egy 750 körül alapított bencés apátság preromán stílusú kolostortemploma állt. A templomot már akkor West Minsternek nevezték arról a városrészről, ahol áll. A westminsteri apátságot Hitvalló Eduárd, az egyik utolsó angolszász király építtette 1045 és 1065 között, de a felszentelésekor, amelyet 1065. december 28-án tartottak, már súlyos beteg volt és néhány nappal később meghalt. Szentté avatása után (1161) itt temették el. 1245-ben III. Henrik kezdte el a mai templom építését korai gótikus stílusban, amely francia ihletésű. A nyugati homlokzat alsó része a 15. századból származik. A pompás VII. Henrik-kápolna – Európa egyik legszebb késő gótikus műemléke – 1503 és 1519 között épült. A két tornyot 1722 és 1745 között emelték. A háromhajós belső térben az angol gótika mindhárom nagy korszakának emlékeit megtaláljuk: a korai angol, a dekoratív és a függőleges gótikát. Hódító Vilmos kora óta Anglia illetve az Egyesült Királyság valamennyi királyát itt koronázták meg, kivéve V. és VIII. Eduárdot, akik nem lettek megkoronázva. A szertartást a hagyomány szerint a canterbury-i érsek celebrálja. II. György haláláig (1760) ez volt a királyok temetkezési helye is. Egy ideje nem csak uralkodókat, hanem főnemeseket, katonákat, művészeket és tudósokat is temetnek ide. A főbejárat a nyugati oldalon található. A középső hajóban van az ismeretlen katona sírja. Az első világháborúban elesett katona a belgiumi csatatérről hozott földben nyugszik „királyok között, mert Istent és a hazát jól szolgálta”: hirdeti a fekete márványba vésett felirat. Mindkét világháború áldozatainak van emlékműve a Szent György-kápolnában.

A hajó hosszában találhatóak sírok, itt nyugszik az Afrika-kutató Livingstone, Ben Jonson, a költő, Bonar Law és Neville Chamberlaine miniszterelnökök. A déli kereszthajóban található a Költők sarka (Poets’ Corner) Shakespeare, Milton, Burns, Rudyard Kipling emlékművével, és többek között Chaucer, Tennyson, Browning, Longfellow, Dickens, Händel, Henry Purcell sírjával. Az északi kereszthajóban számos jelentős államférfi van eltemetve, mint Palmerstone, Benjamin Disraeli és William Gladstone. Az apátságban nyugszik több híres tudós is, például Isaac Newton, Michael Faraday, Lord Kelvin és Ernest Rutherford.

A kereszthajó északi részén, a főoltár mögött van Hitvalló Eduárd kápolnája, közepén az 1066-ban elhunyt király koporsójával. Mögötte áll a trónszék, amely alatt 1996-ig található volt a Sors köve vagy a Scone-i kő, amely az angol és a skót királyság egységét szimbolizálja. Ezen a kövön koronázták meg évszázadokon keresztül a skót királyokat, I. Eduárd 1297-ben Angliába szállíttatta. A követ 1950 karácsonyán skót nacionalisták ellopták, és csak hosszas nyomozás után került elő. 1996-ban hivatalosan visszaszolgáltatták Skóciának, és napjainkban az edinburgh-i várban látható. Ebben a kápolnában van III. Henrik, I. Eduárd, III. Eduárd, II. Richárd és V. Henrik sírja. A déli végen van VII. Henrik, az első Tudor király nagyméretű kápolnája, amelynek mindenekelőtt a pompás mennyezete figyelemreméltó kőbe faragott csipkézetével. A függőleges gótika helyébe az angol gótika utolsó szakasza, a Tudor-stílus lépett: a falak szinte eltűntek, a hatalmas ablakok elfoglalták a helyüket. A kápolna végében fekete márványsírban nyugszanak VII. Henrik és felesége, Yorki Erzsébet földi maradványai. A bal oldalhajóban van I. Erzsébet, a jobb oldalhajóban pedig ellenfele, Stuart Mária sírja. /A Westminsterről szóló rész forrása: [1]/

A Buckingham palota

A Buckingham-palota helyén álló házat 1703-ban Buckingham hercege, John Sheffield építtette. A Buckingham hercege címet - és ezzel magát a buckinghami grófságot - a történelem során több család is megkapta a királytól Gifford Walter volt az első (XI. század), majd III. Eduárd legifjabb fia, Woodstock Tamás következett, később Stafford Edmund grófra szállott. Jelenleg a Temple-Grenville-család birtokában van.)

A palotát John Sheffieldtől 1761-ben vásárolta meg III. György a felesége, Charlotte királyné részére, hogy a hivatalos királyi rezidenciához, a St. James-palotához közel eső, családi fészek legyen. III. György 15 gyermeke itt, az ún. Királyné Házában (Queen's House) született. A házat többször átépítették, bővítették a királyi igényeknek megfelelően: III. György megbízásából 1762-ben Sir William Chambers, 1825-ben fia, IV. György megbízása alapján John Nash alakította át a király által olyannyira kedvelt francia neo-klasszicista stílusban. Nash extravaganciája csaknem fél millió fontba és – a király halála után – az építész állásába került. Az új király, IV. Vilmos már Edward Blore-t bízta meg a munkák befejezésével. A király azonban sosem költözött be a palotába, sőt – amikor a parlament 1834-ben leégett – szóba került, hogy a parlament költözik ide.

Végül Viktória királynő volt az első, aki 1837. júliusában a palotát hivatalos rezidenciájává tette, és az első uralkodó, aki innen indult a koronázási ceremóniára. Hamarosan azonban kiderült, hogy az ifjú királyi párnak szűkös a palota, nem volt benne sem elég gyerekszoba, sem elég vendégszoba. Az ismételt bővítést – melynek során elkészült az új keleti szárny – Blore vezényelte le. (A konkurrens Nash által tervezett Marble Arch – melyet a palota főbejáratának szánt – ekkor került jelenlegi helyére „száműzetésbe".) A munkálatok 1847-ben befejeződtek, de hamarosan kiderült, hogy a Blore által használt puha, francia kő nem bírja az angol éghajlatot, így a palota hamarosan ismét renoválásra szorult. 1913-ban Anton Webb tervei alapján, az ellenállóbb portlandi kő felhasználásával készült el a palota felújítása.

Anglia uralkodóházai a kezdetektől

Angliában a normann hódítás (1066) illetve III. György király uralkodása (1760-1820) közti évszázadok jelentették a királyság intézményének igazi "virágkorát"! Ezen majd nyolc évszázadban hat uralkodói dinasztia váltotta egymást: normann, Anjou-Plantagenet, Lancester és York, Tudor, Stuart, Hannover! Leghosszabb ideig az Anjou-Plantagenet család ülhetett az ország trónján, 245 éven keresztül (1154-1399) mely idő alatt Anglia hosszú háborút vívott Franciaországgal, résztvett a keresztes hadjáratokban, polgárháborúkat, parasztlázadásokat élt meg, és közben kialakította saját feudális rendszerét, lovagi kultúráját, hűbériségét, jogrendszerét, majd megvetette rendiségének és parlamentarizmusának alapjait (Magna Charta Libertátum: 1215) A vérzivataros korszakot tetézte a nagy pestis járvány (1346) majd a történelem leghosszabb fegyveres konfliktusa, a 100 éves háború (1337-1453). Az Anjou-Plantagenet dinasztia később két ágra szakadt (Lancaster - York) akik közt újabb pusztító polgárháború dúlt (Rózsák háborúja: 1455-1485) A harcból végül egy új uralkodócsalád, a Tudor emelkedett ki, és vette át Anglia irányítását 118 esztendőre. Az öt Tudor-házi koronás fő (VII Henrik, VIII. Henrik, VI. Edward, I. Mária és I. Erzsébet) megkezdte Anglia felemelését, és az országot európai nagyhatalommá tették, mely már bekapcsolódott a nagy földrajzi felfedezésekbe, sőt gyarmatosításokra is képes lett. Az ország elszakadt a pápai irányítástól, a kontinens meghatározó erejévé vált. Ugyanakkor a Tudorok után megjelenő Stuartok alatt megindult a belső átalakulás is, mely új korszakot hozott a szigetország számára. Kirobbant a világtörténelem első polgári forradalma, melynek révén Anglia - majdnem fél évszázados küzdelem után - lerázta a középkor kötelékeit és a világon elsőként modern alkotmányos monarchiává alakult. A spanyol örökösödési háborúban (1701-1714) bebizonyította: új rendszere életképes, és a világ vitathatatlanul élen járó hatalmasságai közé tartozik. Az 1714-ben trónra lépő új uralkodói dinasztia a Hannover-ház folytatta Anglia nagyhatalmi törekvéseit, és Napoleon legyőzésével végleg bebiztosította európai elsőségét. Az ipari forradalom nem véletlenül épp Angliában indult meg, egy hosszú fejlődési folyamat megkoronázásaként! Cikkünkben az angol uralkodók családfáját mutatjuk be a normannok megjelenésétől napjainkig!

Harmat Árpád Péter, 2011 április 29

Angol uralkodók egyszerűsített családfája folytatás:

Angol uralkodók egyszerűsített családfája folytatás:

Ajánlja ismerőseinek...