1) 1793. március 18: Dumouriez tábornok vereséget szenved a neerwindeni csatában. Belgium újra osztrák kézre kerül.

2) 1848. március 18: Forradalom Milánóban.

3) 1848. március 18: Forradalom Berlinben.

Ajánlja ismerőseinek...

1) 1713. március 17: Juraj Jánosík kivégzése. A szlovákok szemében ő "a" betyár, olyan népi hős, mint nálunk Sobri Jóska vagy az angoloknál Robin Hood. Harcolt a Rákóczi-szabadságharcban, a békekötés után állt betyárnak, de elfogták és kivégezték.

2) 1848. március 17: Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezése.

3) 1948. március 17: William Gibson amerikai író születése a dél-karolinai Conwayben.

Ajánlja ismerőseinek...

1) 1911. március 16: Megalakul a Vasas SC.

2) 1978. március 16: A breton partoknál viharba kerül és elsüllyed az amerikai Amoco olajtársaság "Amoco Cádiz" tartályhajója, amely a Perzsa-öbölből tartott Rotterdamba. 223 ezer tonna olaj ömlik a tengerbe.

3) 1978. március 16: Az olasz "Vörös Brigádok" szélsőbalos terrorszervezet tagjai elrabolják Aldo Moro volt miniszterelnököt, a kereszténydemokrata párt elnökét. Moro azt szorgalmazta, hogy a pártja működjön együtt a kommunistákkal. Az új olasz kormány bizalmi szavazására tartott (itt dőlt volna el, megvalósul-e az általa szorgalmazott szövetség), amikor rajtaütöttek, lelőtték a testőreit és elhurcolták őt. A terroristák börtönben lévő társaik szabadon bocsátását követelték a politikus elengedéséért cserébe, a kijuttatott leveleiben ezt szorgalmazta maga Moro is, sőt VI. Pál pápa is megpróbált közvetíteni az ügyben.Az olasz vezetés elzárkózott a tárgyalásoktól, de képtelen volt rábukkanni Moróra (a belügyminiszter bele is bukott a kudarcba). A terroristák végül május 9-én agyonlőtték Morót és a holttestét egy autóban hagyták Rómában, félúton a kommunisták és a kereszténydemokraták székházai között (ezzel utalva arra a bizonyos együttműködésre). Vele együtt halt a politikája is. Az, hogy ki állhatott a merénylet hátterében, máig tisztázatlan (egyes feltételezések szerint a saját pártjának jobbszárnya, akik meg akarták akadályozni a szövetséget a kommunistákkal és az is kapóra jött nekik, hogy a következő választáson eljátszhatják a balos erőszak áldozatának szerepét) .

Ajánlja ismerőseinek...

1) 1571. március 14: Harmincéves korában meghal Gyulafehérvárott János Zsigmond "választott magyar király" (II. János néven "uralkodott" születéséről az 1570 augusztusában megkötött speyeri egyezményig), erdélyi fejedelem (az egyezmény után).

2) 1848. március 14: A rendi országgyűlés felsőtáblája elfogadja Kossuth felirati javaslatát (megijedtek a bécsi forradalomtól). Az országgyűlés küldöttsége másnap délelőtt indul Pozsonyból Bécsbe -  nagyjából egyidőben a pesti forradalommal.

3) 1948. március 14: Első alkalommal adják át a Kossuth-díjakat.

Ajánlja ismerőseinek...

1) 1781. március 13: Friedrich Wilhelm Herschel német csillagász és zeneszerző felfedezi az Uránuszt.

2) 1838. március 13: A jégzajlás miatt megáradt Duna elönti Pestet és Budát (Budán csak kisebb pusztítást okozott a hegyvidék miatt). "Március 13-án … öt órakor újra megindult (a jég) s nemsokára tornyosulni kezdett, valamint törni és forrni a jégtömegeket duzzadva emelő s újra szétzúzó hatalma a dühöngeni készülő Dunának. A víz partjain már túllépett, a bőszült folyam a váci töltést már átszakította, de a jég folyvást haladván, a nézők csoportja s majd minden azt hitte, hogy mérgét már kiöntötte. Ezen reményben színházba mentem, s még nem vala vége a darabnak, midőn híre futamodott, hogy a víz már a városban van”- jegyezte fel naplójában Wesselényi Miklós. A mentési munkálatokban játszott szerepe miatt "az árvízi hajós" nevet kapta. A március 18-áig tartó áradás (a folyó 15-én tetőzött) összesen közel 2500 házat mosott el (kilenctizedét Pesten) és százötven embert ölt meg; a becslések szerint ötvenezren váltak hajléktalanná. Jókai Mór a „Kárpáthy Zoltán” egyik epizódjában örökítette meg a csapást és Wesselényi hőstetteit.

3) 1848. március 13: Forradalom Bécsben. Eredetileg csak az alsó-ausztriai tartományi gyűlés megnyitóünnepségéről szólt volna a nap, de a párizsi forradalom és a Kossuth-féle felirati javaslat hírére az egyetemi hallgatók magukhoz ragadták a kezdeményezést. A katonáság a tüntetők közé lő és barikádharcokra kerül sor. Ferdinánd császár a vérontástól félve meghátrál és alkotmányt ígér Ausztriának. Létrejön a nemzetőrség és az egyetemistákból álló Akadémiai Légió. Metternich lemond és Angliába menekül. A forradalmi hullám Bécsből terjedt át Pestre, Milánóba, Velencébe és Berlinbe; mindenhol az volt a döntő érv, hogy "már az osztrákoknál is..." Jókai A kőszívű ember fiaiban állított emléket a bécsi forradalomnak; az egyik Baradlay fivérnek csak az örömünnepből jut, a másiknak viszont meg kell akadályoznia, hogy Bécs csőcseléke felgyújtson egy zárdát.

Ajánlja ismerőseinek...

1) 1793. március 12: A francia Vendée megyében (a Loire torkolatától délre; mielőtt bevezették volna a megyerendszert, a tartomány neve Poitou volt) felkelés tör ki a köztársaság ellen. Az egyház polgári alkotmányának bevezetése már amúgy is nyugtalanságot keltett a parasztok körében (ragaszkodtak a fel nem esküdött papjaikhoz), a köztársaság kikiáltása és a király kivégzése még inkább, de az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a köztársaságot fenyegető veszélyre hivatkozva elkezdték őket besorozni katonának. Ez azt jelentette volna, hogy elszakadnak a szülőföldjüktől és egy olyan rendszerért kellett volna a vérüket ontaniuk, amit nem éreztek a magukénak. A sorozás kezdete utáni kedden hatszáz paraszt megrohanta Saint-Florent-le-Vieil városát (a Loire déli partján, nagyjából félúton Angers és Nantes között) és megfutamította a nemzetőrséget. A lázadás futótűzként terjedt el Vendée-ben és a Loire sem állta útját, eljutott Bretagne-ba is  (a breton felkelőket chouanoknak vagyis "huhogóknak" nevezték a legismertebb vezérük, Jean Cottereau ragadványneve után). A vendée-i felkelők több tízezres sereget tudtak felállítani (a vezetők a kisnemesek közül kerültek ki, a két kivétel közül Jean-Nicolas Stofflet vadőr volt, a másik kakukktojás viszont egy valódi herceg). Ez sosem volt jól képzett vagy fegyelmezett (az, hogy egy-egy győzelem után otthagyták a sereget és hazamentek, szinte megszokottnak számított) és a felkelés kezdetén a fegyverzete is rossz volt (később viszont még ágyúkat is zsákmányoltak, meg tömérdek puskát és lőszert). A helyismeretüknek, a lelkesedésüknek és a gerillataktikának köszönhetően a hiányosságaik ellenére is megállták a helyüket a nemzetőrséggel és az ideküldött reguláris katonasággal szemben (a nemzetőröknél az elszántság hiányzott, a sorkatonáknál a helyismeret és aztán az első kudarcok után már az elszántság is). A Köztársaság egyik tábornoka, Louis Marie Turreau így méltatta a "banditákat", azaz a felkelőket: "... addig ismeretlen módon harcoltak: kis csoportokban, gyakran meglepetésszerűen, lesből előretörve lepték meg az ellenséget. Eltéphetetlenül ragaszkodtak övéikhez, határtalanul bíztak vezetőikben, rettenthetetlenül bátrak voltak, elég erősek minden nehézség, fáradság, nékülözés legyőzéséhez- ez tette a vendée-iakat félelmetes ellenféllé. Ütközet után akár győztek, akár vesztettek, hazamentek és szokásos feladataikat végezték a boltban vagy a földeken, de mindig készen álltak a harcra. A harcos népek történeténeben a legelső sorban van a helyük."  A felkelők három hónapon át lényegében azt csináltak,amit akartak és egyik várost a másik után foglalták el, gyakran egyetlen puskalövés nélkül. A győzelemsorozatuk csak június végén szakadt meg Nantes alatt, pedig ezt a kikötőt mindenképpen el akarták foglalni, hogy felvehessék a kapcsolatot az angolokkal. Ráadásul Párizsban a jakobinusok kerültek hatalomra, akik a felkelők teljes megsemmisítésében gondolkodtak. Az, hogy a felkelők mit akartak, sosem derült ki, mert nem fogalmazták meg az elveiket azon túl, hogy le kell győzniük a "kékeket" (a köztársaságiakat). A politikai egyezkedés természetesen szóba sem jöhetett, mert mindkét oldal hazaárulónak tartotta a másikat (a felkelők ehhez még hozzátették az eretnekség vádját is, az egyház polgári alkotmánya miatt). Bertrand Barére, a Közjóléti Bizottság tagja egyenesen úgy fogalmazott, hogy "a vendée-iak felfalták Franciaország szívét". Amikor a koalíció csapatai július végén bevették Mainzot és a helyőrség szabadon elvonulhatott, átdobták őket a Loire vidékére. Ez a hadsereg sokkal jobb tábornokokkal és katonákkal rendelkezett, mint amilyenekkel a felkelőknek addig dolguk volt és a lelkesedésben sem szenvedtek hiányt, mert el akarták feledtetni a mainzi vereséget.A királypártiak eleinte félvállról vették a dolgot és a mainziakat a város francia nevére (Mayence) utalva csak fajanszhadseregnek nevezték, a hadiszerencse azonban megfordult és a felkelők október közepén kénytelenek voltak átkelni a Loire északi partjára, ahol erősítést kapott a huhogóktól . Innen Normandiába vonultak és november közepén ostrom alá vették a normandiai Granville kikötővárosát (ugyanazért, mint Nantes városát), de nem sikerült elfoglalniuk. A hadsereg elindult visszafelé, de a köztársaságiak támadásai, a betegségek, a hideg és az éhínség teljesen megsemmisítették. 1793 karácsonyával véget ért az igazi háború, de a gerillaharcok a Loire-tól északra és délre is még évekig tartottak. A Közjóléti Bizottság Turreau tábornokot bízta meg azzal, hogy verje le az utolsó felkelőket, akik októberben nem keltek át a Loire-on. Ő  tizenkét "pokoli hadoszlopot" állított fel, amelyek bejárták Vendée-t (hat északról délre, hat pedig keletről nyugatra), felégették a falvakat és tömegmészárlást rendeztek (az ötlet amúgy egy évszázadról korábban származott, XIV. Lajos katonái intézték el így Pfalzot 1689-ben). Az áldozatok számát a becslések húszezer és ötvenezer közé teszik (a katonaság mellett a vidékre küldött konventbiztosok sem tétlenkedtek,a Nantes-ba küldött Carrier például úgy viselkedett, mintha versenyezni akarna a tábornokkal kegyetlenségben). Turreau az "eredményei" ellenére kegyvesztett lett, mert nem akadt rá a tulajdonképpeni felkelőkre; május közepén visszahívták, júliusban pedig megbukott a jakobinus diktatúra (Carriert perbe fogták és decemberben lefejezték). Lazare Hoche, akit odaküldtek, hogy vessen véget a háborúnak (először a francia hadsereg első néger tábornokát, Alexandre Dumas apját akarták bevetni, de ő nem vállalta a mészárosmunkát és nem engedték, hogy békésen intézze a dolgokat), Turreau módszere helyett a kiegyezést választotta. Vendée-ben még kétszer tört ki királypárti felkelés, 1815-ben és 1832-ben. A helyszín és az indíték mellett a személyek is összekötötték a három kísérletet- akadt olyan nemesi család, amely három fiát veszítette el, minden alkalommal egyet. A felkelés mély nyomokat hagyott a francia köztudatban és az irókat is foglalkoztatta. Balzac regénye, "A huhogók" a bretagne-i lázadás idején játszódik. Victor Hugo, akinek az apja a köztársasági hadsereg tisztjeként  harcolt mindkét tartományban,  "1793" című regényében dolgozta fel Bretagne és a Vendée sorsát (amikor leírja, milyen volt a felkelők taktikája, hozzáfűzi "Van mit mesélnem erről a háborúról, apám végigharcolta"). A mű francia címe csak "Kilencvenhárom" volt, ez ott úgy működik, mint nálunk '48 vagy '56, az ember  azonnal tudja, melyik évszázadról is van szó). A regény Bretagne-ban játszódik, de folyton összemosódik a Vendée és ez. Amikor a felkelők vezérét, Lantenac márkit egyszerre szánták a Vendée és Bretagne élére; amikor bekerítik egy breton kastélyban, az egyik alvezére útján azt üzeni a "kékeknek", hogy "ez a háború egyáltalán nem ér véget, ha ti elfoglaljátok a várat, és akkor se, ha a márki úr meghalna, mert Isten és a király Vendée tartománya nem fog meghalni!"  A regény egyáltalán nem elfogult, mindkét oldalon akadnak önzetlen hősök és eszelős vadállatok. Hugo végkövetkeztetése szerint Vendée felkelése hősies volt, de végső soron eleve kudarcra ítélt, "a világosság ellen akart sötétség-korlátot emelni; tudatlansága hosszan, bután és hősieskedve ellenszegült a valóságnak, az igazságnak, a jognak, a józan észnek,a megváltásnak..,mert megmutatta, hogy milyen halaszthatatlanul szükséges széttépni az átkozott breton ködöt, és a világosság nyilaival átszaggatni ezt a bozótot, Vendée a haladást is szolgálta." A regényből került át a köznyelvbe az "elszabadult hajóágyú" kifejezés és szerepel benne egy köztársasági önkéntesekből álló "vörössapkás zászlóalj", akik a legjobb katonák a seregben (ezt talán a magyar szabadságharcból "kölcsönözte" Hugo).

2) 1946. március 12: Liza Minelli születése.

3) 1946. március 12: Szálasi Ferenc kivégzése. A nemzetvezetővel együtt akasztják fel Vajna Gábort, a Szálasi-kormány belügyminiszterét, Beregffy Károly honvédelmi minisztert és Rajniss Ferenc vallás- és közoktatásügyi minisztert.

Ajánlja ismerőseinek...

1) 1513. március 11: Giovanni de' Medicit választják pápává, aki a X. Leó nevet veszi fel. Harmincnyolc évével szokatlanul fiatalnak számított a pápák között, de már  tizennégy éves kora óta bíboros volt (az apja, Lorenzo de' Medici, Firenze ura 1489-ben férjhez adta Giovanni nővérét az akkori pápa, VIII. Ince egyik törvénytelen fiához és ezt az apróságot kérte cserébe). A bíborosok (köztük Bakócz Tamás konstantinápolyi pátriárka és esztergomi érsek) nem tudtak megegyezni, ki legyen II. Gyula utóda. Végül az döntött, hogy a többségben lévő olaszok (a huszonöt bíborosból tizennyolc) egy honfitársukat akarták megválasztani, mert egy Itálián kívüli pápa szerintük óhatatlanul vagy a császár, vagy a francia király érdekkörébe vonta volna az egyházat. Giovanni bíboros gazdag volt, művelt és népszerű, a békeszeretete miatt biztosra vették, hogy nem lesz katona-pápa, mint a folyton háborúzó II. Gyula. Az apai házból hozott humanista nevelés folytán pedig azt is tudni lehetett, nem egy aszkéta pápa lesz, de nem is olyan hátborzongató alak, mint VI. Sándor. Agostino Chigi római bankár azt íratta a palotája homlokzatára, hogy "Sándorral [mármint VI. Sándorral] Vénusz, Gyulával Mars uralkodott, most azonban Leóval Pallasz kezdi meg uralmát." Maga a pápa is azt mondta a választás után az öccsének, Giulianónak, hogy "Isten nekünk adta a pápaságot, élvezzük tehát". Bakócz Tamást azzal kárpótolták, hogy keresztes hadjáratot hirdettek a török ellen, ebből lett a magyarországi parasztháború. A Medici-pápa megválasztása nemcsak Magyarország történelmét változtatta meg, hanem az európai politikai gondolkodásét is. A trónra lépése után ugyanis amnesztiát hirdettek Firenzében és szabadon bocsátották az egykori firenzei köztársaság egyik diplomatáját, Niccolo Machiavellit, aki egy összeesküvésben való részvétel miatt ült a börtönben (amúgy teljesen ártatlanul). Ő jobbnak látta elhagyni a várost és úgy próbálta visszanyerni a Mediciek kegyét, hogy könyvet írt arról, milyen legyen az az uralkodó, aki egyesíti Itáliát és kiűzi a "barbárokat" (a könyvet a pápa unokaöccsének, Medici Katalin apjának ajánlotta). Ez még vagy háromszáz évig nem valósult meg, de "A fejedelem" így is korszakalkotó írás. Leó a tudomány és a művészetek bőkezű pártfogója volt (túlságosan is bőkezű, ugyanis teli kincstárat örökölt és üreset hagyott hátra). Az ő uralkodása alatt vette kezdetét a reformáció. Az egyház átfogó reformja már egy évszázada, a konstanzi zsinat óta napirenden volt, mégse történt semmi. Az ötödik lateráni zsinat, ami 1517-ben ért véget, fontos határozatokat hozott az egyházon belüli visszaélések ellen, de ezek nem valósultak meg - az életbe léptetésükhöz egy erőszakos pápa kellett volna, de X. Leót pont azért választották meg, hogy ne ilyen legyen. Luther fellépése kezdetben nem is érdekelte, aztán azt hitte, megoldhatja a dolgot egy kiközösítéssel (szerencséjére meghalt, még mielőtt  kiderült volna, hogy mekkorát tévedett).

2) 1851. március 11: A "Rigoletto" ősbemutatója Velencében.

3) 1943. március 11: Lukáts Andor színész születése Kaposvárott.

Ajánlja ismerőseinek...

1) 1906. március 10: Robbanás az északnyugat-franciaországi Courriéres szénbányájában (máig nem tudni, sújtólégrobbanás volt-e vagy a robbanószerekkel bántak gondatlanul). 1099-en halnak meg, negyedük kiskorú. Ez a legsúlyosabb bányabaleset az európai történelemben.

2) 1940. március 10: 48 éves korában meghal Mihail Afanaszjevics Bulgakov.

3) 1958. március 10: Sharon Stone születése.

Ajánlja ismerőseinek...